Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Bencsik János: A folyók elválasztó, a révek összekötő szerepe a paraszti árucserében

Ezért aztán elkerülték, ha tehették a tokaji hidat is, olykor magát a várost is a közút használatáért szedett kövezetadó miatt. A tiszamenti falvak népe számára tehát alapvetően nem jelentett, nem is jelenthetett leküzdhetetlen akadályt a 180—200 m mederszélességű Tisza. A táj népe éppen abból a tényből eredően, hogy egymásra utaltságuk igen erős volt, az esztendő minden szakában járt-kelt a Tiszán, felkereste rokonait, vitte áruját, hajtotta állatait. Ezt követően pedig vegyük szerbé-számba azokat a helyzeteket, amelyek a Tisza két partján levő településeket összekötötte, összekapcsolta. A társadalmi kapcsolatukat párválasztásukban érvényesülő lokális exogámia alapján vizsgálhatjuk. Ha településeink közül egyiket-másikat ilyen szempont érvényesítése alapján vizsgáljuk, tanulmányozzuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ugyanolyan szoros rokonsági kapcsolatok alakultak ki a szemközti települések között, mintha a Tisza közöttük sem lett volna. Adatainkból kiderül, hogy igen erős kiházasodás érvényesült Tiszaladányban a XVIII-XIX. század fordulóján. A ladányiak elsősorban a szemközti parton levő települések, Tiszaeszlár és Tiszalök lakóival házasodtak össze.

2 E tendencia csak az utóbbi évtizedekben gyengült. Eszláron minden megkérdezett tudta, hogy mely családok származtak át Ladányból. Számon tartották azt is, hogy a ladányiak általában szegényen kerültek Eszlárra. Ezért, hogyha közülük valaki valamiért méltatlankodott, gyorsan meg is jegyezték: „Ne járjon a szád, 1 kéve csutkaizikkel jöttél át Eszlárra a Tiszán!" Ezek rendszerint benősültek Eszlárra, szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy az asszonynakvalót hazavitték volna falujukba. Hasonlóképpen szoros, összeházasodásokból eredő rokonsági kapcsolat volt Prügy, illetve Taktakenéz és Tiszadada között. Tiszacsege és Ároktő, illetve Tiszacsege és Tiszadorogma exogámikus párválasztására is vannak adataink.

3 A felsorolt, exponált települések uralkodó rokonsági kapcsolatai mellett szinte minden településre jellemző volt az effajta, a folyón át szövődött párválasztás. Az exogámikus házasodásban részt vevők között jobbágyokat, parasztokat, mellettük kézműveseket, esetenként armalista nemeseket, továbbá a falusi értelmiség tagjait is ott találhatjuk. A házasodásokkal, hacsak nem özvegyek kerültek össze, együtt járt a lakodalmi mulatozás, de eközben sem jelentett akadályt a Tisza. Természetesen arra kényszerítette a násznépet, hogy szekérre telepedve kisebb-nagyobb kerülővel ott keljen át a Tiszán, ahol alkalmas híd vagy hidasos rév volt. A tokaji hídon, amolyan nászajándékként is felfoghatóan, a násznép fizetség nélkül kelhetett át.

4 Arra nem tudtak példát adatközlőim, hogy a násznép nagyobb befogadóképességű ladikon kelt volna át a Tiszán. A létrejött és folyamatosan terebélyesedő rokonsági kapcsolatok feltételezték azt, hogy a családok akár rendszeresen, akár időszakosan meglátogatták egymást. Fontosabb családi eseményekre, lakodalmakra, keresztelőkre többnyire hivatalosak voltak, a temetésre pedig illett elmenniük. Emellett az esztendő nagyobb ünnepein, különösen húsvétkor a fiatalok meglátogatták a szülőket. A húsvétot a rokonok látogatása ünnepének 2. BENCSIK János 1985. 3. BENCSIK János 1977. 73. 4. HŐGYE István 1979. 124. 146