Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Nádasi Éve: Piacközpontok és jellemzők a Dél-Dunántúlon a századfordulótól napjainkig terjedő időszakban

Részben e kérdéshez kapcsolódik az adott piacközpontok területi elhelyezkedésének problémája is. (1., 2. és 3. ábra) A térképekről rögtön szembetűnik egyrészt az, hogy a központok elosztása nem egyenletes, másrészt az, hogy a vizsgált időszakokban az átstrukturálódás folyamatos. Az eloszlás szempontjából Baranya megye van a legjobb helyzetben, őt követően pedig Zala. Somogy megye ÉK-i és DK-i csücske nincs lefedve, Tolna megyében pedig a század 20-as, 30-as éveiben is mindössze csak négy központ található. Ezzel kapcsolatos változás csak a második világháború után következett be, nagyrészt tudatos beavatkozások nyomán, a már említett területfejlesztési politika következtében. Más kérdés az, hogy ezek a települések jelentőségükben egyelőre nem vethetők össze a korábbiakban keletkezett domináns központokkal, mivel fejlődésük nemrégiben s részben szervetlenül indult meg. A három időszakot együttesen ábrázoló térképen (4. ábra) jól követhető az átstrukturálódás s látható az is, hogy az egyes megyék központjainak térszervező ereje mennyire eltérő, amiből arra lehet következtetni, hogy a négy megye területe nem tekinthető egységes régiónak. A körökkel jelzett arányok érzékeltetik az egyes vásároshelyek időben változó súlyát, ezek a jelek azonban néha megtévesztőek. A finom változásokat ugyanis nem lehetett jelölni velük, de néha még a nagyobb mértékűeket sem, ha azok a kategória határán belül zajlottak le. Pl. hiába esett vissza 1945 után Hogy ész vagy Mike potenciálja közel 40%-kal, ha a változás semmilyen kategóriahatárt nem lépett át. Ez esetben ugyanis minden időszakban ugyanakkora körrel kellett jelölni a központot. A folyamatok pontos 110