Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Nádasi Éve: Piacközpontok és jellemzők a Dél-Dunántúlon a századfordulótól napjainkig terjedő időszakban

követésére minden egyes centrumra elkészített grafikon, valamint ezek egymásra vetítése lenne alkalmas, azonban a központok számát ismerve, rá kell jönnünk, hogy ez a módszer sokkal kevésbé lenne szemléletes. Elemzésre alkalmas információt tartalmaz a központok számának már említett kérdésenkénti változása, szóródása is. A három megvizsgált időszakban ezek a számok pl. nem mutatnak nagy eltérést (az I. világháború előtt 51 vásároshely, a két világháború között 48, a II. világháború után pedig 52), de mint láthattuk, a felszín mögött folyamatos és jelentős átstrukturálódás zajlott le. Többet tudunk meg, ha ehhez az adathoz hozzákapcsoljuk a 181 kutatópont adott kérdésre vonatkozó összes hivatkozási gyakoriságát, illetve az ebből számított százalékos értékeket. Ez az első világháború előtt ez 16,2%, a két világháború között 18%, 1945 után pedig 11,9%, ami arra enged következtetni, hogy a kereskedelmi tevékenység, illetve az ezzel kapcsolatos migráció a két világháború között volt a legélénkebb, s a második világháború után a legalacsonyabb, mivel ekkor a század eleji szint alá esett vissza. Ennek oka kezdetben a második világháború utáni általános gazdasági leromlás, később pedig a tsz-ek megszervezése volt, mivel ezt követően egyrészt a gazdálkodási kedv és a termelékenység visszaesett, másrészt a beszolgáltatások miatt piaci kapcsolatok amúgy is erősen lecsökkentek. Ha árufajták szerint vizsgáljuk meg a központok jellemzőit, azt látjuk, hogy az állatforgalom mind a központok számát és szerkezetét, mind a hivatkozási gyakoriság