Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Nádasi Éve: Piacközpontok és jellemzők a Dél-Dunántúlon a századfordulótól napjainkig terjedő időszakban

amelyek szemléletesen bizonyítják, hogy a központok által létrehozott terek több átfedéssel egymásba fonódnak. Ez egyéb időszakokban sincs másképp, sőt a központok szaporodásával még bonyolódik a kép, pedig a kutatás „csak" 20%-os mintával dolgozott, tehát nem folyamatos teret fedett le."

6 Ezek alapján elképzelhető, hogy egy községsoros vizsgálatnál milyen nehéz lenne kizárólagos körzeteket lehatárolni. De miért említem mindezt, mikor azt állítottam, hogy idő híján nem térek ki a körzetek problémájára? Pusztán azért, mert az eddigi anyag alapján úgy tűnik, hogy nem igazolható a Bácskai Vera--Nagy Lajos-féle ún. tiszta körzet létezése.

7 Még a folyamatos és domináns központok közelében levő falvak sem csak az adott centrummal tartanak fenn kapcsolatot, hát még a távolabbiak! A vizsgálat alapján a 3—4 vásároshellyel fenntartott kapcsolat általános, de az ennél több sem ritkaság. Ezért valószínűsíthető, hogy az ún. tiszta körzetek kimutatása a felhasznált adatbázis hiányosságaiból adódott. 6. A megvizsgált 181 kutatópont az ún. dél-dunántúli régióban található, ebbó'l Baranyában 61, Tolnában 23, Somogyban 49, Zalában pedig 48 falu, mivel figyelni kellett a megyénként eltéró' sűrűségű településhálózatra. Ez a szám megközelítőleg 20%-os mintát jelent a régióban és megyénként egyaránt, bár némi eltolódás így is észrevehető' Baranya megye javára, ill. Zala megye rovására. Ez azonban 4-5 falut jelent csupán, ami a feldogozott bázis 2,5-3%-át teszi ki. 7. BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1978. 109