Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Nádasi Éve: Piacközpontok és jellemzők a Dél-Dunántúlon a századfordulótól napjainkig terjedő időszakban

A negyedik, egyben utolsó csoportot az a maradék 25 település alkotja, melyeket részleges központnak sem lehet tekinteni, csupán speciális funkciókat ellátó, alkalmankénti vásároshelyeknek, illetve részben ipari termékek, gazdasági felszerelések beszerzőhelyeinek.

5 Ezek súlyukat, térszervező erejüket tekintve egyaránt jelentéktelenek, így a további elemzésből elhagyhatók. Ha az első három csoport tagjait összesítem, akkor 73 település az, amellyel számolni kell, vagyis a többszörösen megrostált 98 tagú bázisnak pedig 74%-ával, az előzetes 172 tagú listának pedig csak 42%-ával. Röviden összegezve a mondottakat, a 98 vásároshelynek mintegy 21,5%-a bír folyamatos és domináns, ill. átfogó piacközponti funkcióval, 12,2%-a visszafejlődő, erodálódó központi funkcióval, 40,8%-a időben nem folyamatos és csak részleges központi funkcióval, 25,5%-a pedig pusztán speciális, illetve kiegészítő funkciót lát el. A dominancia, illetve a térszervező erő szerinti csoportosítás után nézzük meg a példa kedvéért a gravitációs térképen (5. ábra) a két világháború közötti körzeteket, 5. A negyedik csoport tagjai: Balatonboglár, Berzence, Búcsúszentlászló, Budapest, Döbrököz, Egyházaskozár, Felsőmocsolád, Felsősegesd, Godisa, Harkány, Kadarkút, Karád, Komló, Kó'röshegy, Mezó'komár, Nagykónyi, Siófok, Somogyszil, Szakcs, Szászvár, Szentgyörgyvölgy, Újpetre, Vásárosbéc, Zalaszentiván. A 25. név egy földrajzi fogalom, a Balatonpart, ami többnyire a Balaton dk-i részét jelenti. 108