Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Juhász Antal: Vásározási körzetek és iparos-migráció a Dél-Alföldön

VÁSÁROZÁSI KÖRZETEK ÉS IPAROS-MIGRÁCIÓ A DÉL-ALFÖLDÖN JUHÁSZ ANTAL A kézműiparral foglalkozó néprajzi, gazdaságtörténeti tanulmányok általában jó adatokat nyújtanak egy-egy műhely, vagy iparág helyi mestereinek áruértékesítési formáiról. Kevesebbet tudunk viszont arról, meddig terjed egy-egy település kézműveseinek vásározó körzete, hogyan fedték egymást a nagyobb piacközpontok vonzáskörzetei, s milyen tényezők határozták meg a mesteremberek vásározó körzeteinek kiterjedését. Legutóbb Bácskai Vera és Nagy Lajos készített kiváló elemzést a magyarországi piacközpontokról és körzeteikről az 1828. évi országos összeírás alapján.

1 Kívánatos lenne az általuk kipróbált modellt egy (másik) korunkhoz közelebbi időmetszetre alkalmazni. Sajnos, későbbi időből nemigen áll rendelkezésre olyan, az egész országról információt adó forrásanyag, amilyent az 1828. évi összeírás kínált a történetkutatás számára. Ám a néprajz a maga módszereivel pótolhatja az írott források hiányát: visszaemlékezők révén föl tudja tárni a falusi, városi kézműipar századunk első harmadára jellemző vásározási körzeteit. Ezt többen már megtették,

2 de még sok terepkutatásra van szükség a különböző tájak közötti termékcsere teljes ismeretéhez. Ezúttal a dél-alföldi kézműipar-kutatás néhány idevágó tapasztalatáról kívánok számot adni. Az orosházi kézműves mesterek századunk elején többnyire 40-50 km-es körzetben jártak vásárokra. Legjobb vásárhelyeik a községtől délre, az országhatár közelében fekvő Battonya, Mezőhelyes és Makó voltak. A bőriparosok azonban távolabbi városokat is fölkerestek: az első világháború előtt a tímárok készítményeinek legjobb felvevőhelye Arad, majd Gyula, Nagyvárad, Békéscsaba volt, a szűcsök pedig Duna-Tisza közi városokba, a papucsosok Bihar és Szolnok megyei településekre is elmentek vásározni. Az orosházi bőrfeldolgozó iparosok vásári expanziójának hátterét a jó nyersanyagellátás, vagyis a környék fejlett állattartása szolgáltatta. A környékbeli puszták felosztása után — az uradalmak mellett — a tanyás gazdaságok voltak a szarvasmarha- és juhtartás bázisai. A tímárok mészárosoktól, kereskedőktől, a szűcsök — az előbbieken kívül — parasztoktól vették a bőröket. A rackajuhot, amelynek a bőre a subakészítésre alkalmas, legtovább az Orosháza közelébe benyúló Vásárhelyi pusztán tenyésztették, innen adódott a magyarszűcsök jó nyersanyagellátása. 1. BÁCSKAI Vera - NAGY Lajos 1984 2. KISS Lajos 1956., 1964. 257.; DANKÓ Imre 1963.; DOMONKOS Ottó 1977-1978.; JUHÁSZ Antal 1963/a. 115.; JUHÁSZ Antal 1963/b. 153.; JUHÁSZ Antal 1965. 337-338.; JUHÁSZ Antal 1976.; JUHÁSZ Antal 1984. 7 Árucsere és migráció 99