Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

33. kép: Az asszonyok viseletét a sötétebb szinü ruha jellemezte. A férfiak viseletében főként a cifraszűr igazodott színeiben az életkorhoz. A fiatal ember szűre pirossal volt hímezve. Ilyen volt a vőlegényi szűr is. Idősebb embernek sötét-bordó, vagy fekete hímzés díszíthette a szűrét. Volt még Sályban, főként a múlt században egy férfi viseletdarab, amelyet a mai legidősebb emberek is már csak hírből ismernek: a kacagály. Édesapám a húszas években írta le az akkori legidősebb emberek elbeszélése alapján.

87 „A birka bundáját ahogy lehúzták, négy lábával, körmeivel együtt kikészítették, hátukra vetették, elöl fent a két első lábánál fogva összekötötték. A többi része úgy lógott hátul a lábaival együtt. Ha legény kacagályban táncolt, néha úgy legyintette képen a másikat a hátul lengő két bírkakörömmel, hogy még a fokosok, ólmos botok is előkerültek a lovagias ügy elintézésére." A sályiak viseletében a második világháború utáni idők döntő változást hoztak. Elsősorban a gyerekek és fiatalok teljesen a városi divathoz igazodtak, néha annak szélsőséges megnyilvánulásait is követve. Ez még olyan családoknál is így történt, ahol a szülők, főként nagyszülők hagyománytartóak voltak. A régi viselet egy-egy darabja az öregeken még itt-ott megjelenik, s emlékeztet a régi falura, de az emberek többségéről már nem lehet megmondani, hogy sályiak-e, vagy csak városról jöttek ki a faluba. A házivásznat a sályi asszonyok maguk szőtték meg. Sály szegény falu volt. Itt az asszonyoknak nem volt módjuk ahhoz, hogy a szövés munkáját specialistára, takácsmesterre bízzák. A házivásznat sok mindenre használták. A sokféle rendeltetés ana késztette a szövő asszonyokat, hogy a vásznat többféle minőségben állítsák elő. Magának a kendernek minősége és fonásának módja is többféle házivászon előállítására adott lehetőséget. Ezt azonban még tovább bővítették a boltban vásárolt szövőpamut alkalmazásával. Különösen a századforduló óta rendszeresen kezdték használni a kenderfonal mellé, vagy annak helyettesítésére a szövőpamutot. így aztán szőttek tisztapamutos és félpamutos vásznat. Ezek mellett továbbra is szőttek kenderfonalból szövőpamut felhasználása nélkül. A tisztavászon, félcsépű és csépüvászon csak kenderfonalból készült. Az üzletben vásárolt szövőpamut is többféle minőségben volt kapható. Sima, vékony (ezek voltak a drágábbak), csombókos, vastagabb (ezek meg az olcsóbbak) szövőpamutot árultak pakkokban. Egy pakk-pamutból 12 rőf (1 rőf 78 cm) tisztapamutos vásznat lehetett szőni. Ebből készült az ágylepedő, női és férfi felsőruha, fapapucs felső rész, kérőkendő, vőfélykendő, surc (keskeny kötény), asztalterítő, dísztörülköző, telázsi stráf, sikálótartó (sodrófa tartó). Félpamutos vászonból készült ágy lepedő, kimenő baturuha (parádésabb alkalomra), párnatakaró, fehérnemű, ajtóra való ruha nyáron a legyek elleni védekezés céljára, sütőruha, surc, törülköző és kendő. Csak kenderfonalból készült a tisztavászon. Felhúzója, beleverője egyaránt vékony kenderfonal volt, melyet szálából fontak. Ebből is készült ágylepedő, baturuha, meg iskolás fiúknak iskolás tarisznya, felnőtteknek ráncostarisznya, amiben 87 BARSI Lajos 1930. 52