Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

közé, arra lepedőt kötött, hogy a gyerekek, meg a család többi tagjai ne lássák a vívódását. A megszületett gyermeket féltették az elcseréléstől meg a rontástól. Azért legtöbbször (különösen katolikusoknál) már a születése utáni napon megkereszteltették, hogy ne fogjon rajta az ilyesmi. Ugy tartották, hogy a rontástól óvja a nyakába tett rózsafüzér, vagy a karjára tett galáris (gyöngy). Rontás ellen hatásosnak tartották a szentelt hajagmogyorófa vesszőt, s azt a gyerek kispárnája alá tették, hogy fölötte legyen a feje. Ezt a reformátusok is átvettek. Ha éjjel született a gyerek, a bába kiment az udvarra és megnézte a csillagokat. Ha rossznak látta a csillagok állását, rossz képpé álltak össze előtte, azt mondta: „Jaj, csak meg né született vóna!" Ugy tartották, hogy a rossz csillagállásnál született gyermek hamar meghal, vagy ha életben marad, később fegyver által hal meg. „Édesanyám beszélte, - emlegeti Sályi Józsefné, - hogy a faluba egyik helyén éccaka fiú született. A bába azt látta a csillagok állásábul, hogy vízbe fog fúlni. Azt mondta a szüleinek: „Nagyon vigyázzatok erre a gyerekre!" A szülei úgy féltették, hogy még a kút tetejire is deszkákat raktak, nehogy beleessen. Hát éccér a gyerek felfeküdt a deszkákra és ott halt még." A pénteki napon született gyermekről azt tartották, hogy szerencsétlen lesz. A burokban született gyerekről meg azt, hogy „kötelén hal még". De ha a burkot eltették, és később törvényszékre került, akkor nem fogta a törvény, ha a burkot is magával vitte. Ha a kis gyerek bölcsőben feküdt, nem volt szabad átnyúlni rajta, mert akkor keresztezik az életét és nem lesz szerencséje. Átlépni sem volt szabad a gyereket, mert akkor elszárad. Ha véletlenül átléptek a gyereken, de még a felnőttön is, akkor odakiáltották: lépj vissza! A kicserélt (váltott) gyerek olyan szerencsétlen volt. Garboncás meg abból lett, amelyik foggal született és a bába nem törölte ki a fogát. A garboncásról azt beszélték, hogy a felhőkön lovagol. Ha nagy vihar jött, akkor garboncás diák járt. „Mikor még a régi lakásba' laktunk, — mondja Sályi Józsefné, -egy nagy eperfa vót a ház mellett. Hát éccer égy nagy viharba gyött a garboncás diák, kicsavarta tövestűl a nagy eperfát, oszt' rádűtötte a házra." Ha sírt a gyerek, azt mondták: megnézték. Szemmel mégverték. Ezt arról is meg lehetett tudni, hogy a tűzhelyből parazsat vettek ki és vízbe dobták. Ha a szén a vízben leült (alámerült), akkor a gyerek szemmel meg volt verve. Ilyenkor hétféle füvet szedtek, de úgy, hogy visszafelé olvasták: hét, hat, öt stb. Ezekből fürdőt készítettek (vízben megfőzték a hétféle füvet) s abban megfürösztötték a gyereket. A keresztszülők hívása megoszlott. Voltak akik a rokonságból hívtak komákat, voltak akik idegenből, mert azt tartották, hogy a rokon úgyis rokon. Ha a keresztkomák viszont meghívták kereszteltetni a szülőket, akkor „dupla komák" voltak. A keresztanya legalább háromszor vitt ebédet a gyermekágyas asszonynak. Ha jobbmódú volt, reggelit és uzsonnát is vitt. De a rokonság is vitt ebédet a szülés után két hétig. Mikor a két hét letelt, a katolikusoknál a keresztanya a gyermeket és az anyát elvitte a templomba az avatásra.. Ekkor a pap külön imát mondott értük. Kereszteletlenül meghalt gyereket nem volt szabad a temetőben eltemetni. Azt csak a temetőárokban ásták el. Azt a pap sem temette el. A kereszteletlenül meghalt gyerekről azt tartották, hogy hét évre rá jelentkezik, felsír. Ha valaki meghallja, zsebkendőjét ketté tépi, eldobja és azt mondja: „Ha fiú vagy, Ádám légy, ha kisjány vagy, Éva légy!" így meg lesz keresztelve és a sírás megszűnik. A gyerekeket nagyon rigorózusan nevelték, főként tiltásokkal és veréssel, özv. Nagy Mátyásné (1888) szavai szerint: „a gyermekeket nagyon hamar befogták a munkára. Eriggy, őrizd még a libát, vagy a malacot - mondták nekik. Még emlékszem rá, hogy mikor az én szüleim is elmentek a határba dógozni, azt mondta édesanyám: No, elmegyünk itthonról. De ha valami baj lesz, akkor az égén csináljatok magatoknak házat, ott is félre 149