Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

helyén! Elgondolkoztam: Égén házat csinálni? Még ott se akárhol? Nagyon féltünk hát. Jól megszorítottak bizony bennünket szSgény édesanyámék." A felnőttek nagy rendet, fegyelmet követeltek régen a gyerekektől. Még a viselkedésben, a beszédben is. Minden felnőttnek köszönniök kellett az utcán, és kérdéseikre csak szigorúan megszabott formák között felelhettek. Ha például köszönés után a gyerektől megkérdezte a felnőtt: - Ki fia vagy kedves? - így kellett válaszolni: - Dósa Józsi édesapám uramé, szolgalatjára kigyelmednek! S ha a gyerek nem tartotta be a regulát, vagy nem teljesítette a felnéttektől kapott parancsot, akkor könnyen ment a verés. Tarjáni András (1894) szerint: „Szegény édesapám csak akkor nem vert még, mikor nem érkezett. Egyébkor mindig megvert." Az ilyen körülmények között felnövő gyermek még sokkal jobban vonzódik a játékhoz és fantáziája segítségével itt építi fel magának azt a világot, melyben maradéktalanul boldognak érzi magát. 49. kép: Karikás gyermekek az egykori Főutcán (Györffy István felvétele F191 275) A századeleji sályi gyerekeknek különösen a tél volt keserves. Ilyenkor nem sokat mozoghattak odakint, már csak azért is, mert legtöbbjüknek nem tudtak a szülők lábbelit venni. Ott kellett ülniök a kemence mellett a suton, hogy ne zavarják a házban tevékenykedő felnőtteket. Micsoda mélységes gyermeksóvárgás szólalt meg tavaszi naphívogatójukban: Süss fel nap, Szentgyörgy nap! A kisgyermekkor kedvenc játékai az egyszemélyes mondókák, az egy-két gyermeket igénylő egyszerű játékok voltak. Ehhez elég volt otthon a családi kör. A testvérek. De már akkor, amikor a nagyobb testvér kivitte a 3-4 éves kistestvérét a libalegelőre, egykettőre beállt az is a „karéjba". „Mert akkor örültünk, ha minél nagyobb vót a karéj" - emlékezik Nagy Mátyásné. A gyermekek számára a legjobb játszási alkalom libapásztorság közben adódott. így a libapástok (libalegeJők) voltak a sályi gyermekek legfőbb játszóhelyei. Régen három helyen volt Sályban libapást: a Nagykapunál, a Pincetetőn (a Geszt felőli 150