Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

a metszés a baltás görbe késsel. Ez éles volt, úgyhogy le lehetett vele vágni a vesszőt. Ha meg vastagabb vesszőt kellett levágni, akkor rácsaptak a baltás részével. Ez is éles volt. Húzva metszettek vele. Maguk felé rántották. A baltás görbe kést üzletben lehetett vásárolni Vasból volt, nem lemezből. Nyelét esztergálták. Sokan azonban maguk csinálták. Beszorították a fát a fajankóba (faragó szék), kétnyelű késsel megfaragták, aztán lesimították. Az első metszőollót Sályban 1902-ben vásárolta Horváth János édesapja. Mikor bejött a metszőolló használata, a metszéshez kis fűrészt is vittek magukkal a gazdák, s azzal vágták le a vastagabb ágakat. A metszés többféleképpen történt. Ki hogy szerette a bort. Volt, aki azt mondta, csapon csapot, rudason rudast hagyok, hagy teremjen, míg én élek! A rudas magasabb szál vessző volt, három-négy szem volt a rudason, mig a csapon 12 szem. Nyitás után az első kapálás májusban történt, a második Péter-Pálra, a harmadik rendszerint aratás után. Ezt nevezték érés alá kapálásnak. A kapálást a szőlőtábla alján kezdték, s úgy mentek a domboldalon felfelé. Nem használtak külön kapát a szőlőkapáláshoz. A kis, kerek kapát szerettek Sályban. Kapáláskor nagyon kellett ügyelni arra, hogy szemzetet. hajtást le ne üssenek, le ne törjenek. Első kapáláskor különösen kellett erre ügyelni, mert ekkor még csak a szemzet van, és az könnyen lésomzik (leválik). A letörik szót már a nagyobb hajtás leválására mondják. Asszonyokat nem is engedtek kapálni. Még vinyegét hordani sem volt szabad nekik metszés után, mert féltek, hogy „abba a bő szoknyába leverik a szemzetet". Ezért a kapálás úgy 1912-ig, míg a daróci Telep nem létesült, csak a férfiak dolga volt. A Telepre kezdtek járni asszonyok is szőlőt kapálni, s ettől kezdve fokozatosan bekapcsolódtak a saját szőlők művelésébe is. A kötözés viszont régen is az asszonyok dolga volt. A kötözés ugyancsak háromszor történt. Mind a három lebonyolódott Péter-Pálig. Az elsőt aggatásnuk, a másodikat középkötésnek nevezték. Ez volt a nagykötés. Harmadik volt a tetejelés vagy elszédés. Ekkor a hajtásokat le is nyírták. Az érés alá kapálás előtt már csak igazgatták a szőlőt. Ahol kibomlott a kötés, újra kötötték. Ha több fürt volt egy tőkén, azokat is meg kellett kötni. A szőlőkötő asszonyok kivitték magukkal a kisgyereket is. Míg dolgoztak, azalatt a kis gyereket bellőkébe tették. Kétágú fára baturuháX kötöttek, s abba tették a gyereket. A nagyobbat meg alá ültették, s ez megmeg lökte, ha sírt. De néha akkorát is lökött rajta, hogy a kicsi kifordult a bellőkéből. 1012 éves korában kötni is befogták a gyereket. A kisebb tőkéket már meg tudta kötni. így az anyja nem magában ment a szőlőbe. Érés előtt be is gereblyézték a szőlőket, hogy minden nyom meglátszódjék. Ilyenkor az egyes szőlőhegyekbe kerülőt is fogadtak, hogy vigyázzon a termésre. A szőlőt a dugványozás mellett homlitássdi is szaporították. A tőkétől gödröt húztak a hiányzó tőke helyéig. Ebbe egy szál vesszőt lehajlítottak és betemették földdel. A vessző a végén, az üres tőke helyén gyökeret eresztett és új hajtást nevelt. Az új hajtás egy évig élt az „anyján". Akkor levágták róla, és mint új tőke kezdte az életét. A filoxérapusztítás előtt a hiányokat csak homlítással pótolták. Ekkor még az oltást nem ismerték. Ezt a szaporítási módot az új szőlőben is alkalmazták azok, akik nem tanultak meg oltani. Régi sályi szőlőfajták voltak a furmint, hárslevelű, saszla, delaváré és a porcsin. Ez volt a régi rizling-szőlő. A kövidinka is régi szőlőfajta. Ez télire is eláll, ha felkötözik. Az oportóból készült régen a piros bor. Régen Sályban nem termeltek otellót. A régi szőlőnek nem igen volt kártevője. Permetezni sem kellett. Mikor 1905-ben id. Horváth János megvette az első permetező gépet és kiment permetezni, a falusiak megszólták érte. „No sógor, terád is rád ragadt az új nyavalya!" - mondták neki. Régen, a filoxéra előtt csak kapáltak, kötöttek, meg szüreteltek. Más munkát nem végeztek a szőlővel. Igaz, sokkal kevesebb is termett a régi szőlőkön, mint az új oltványokon. 132