Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

A régi szőlőfajtákat a múlt század végén kipusztította a íUoxéra. Id. Horváth János emlegette, hogy 1890-ben volt az utolsó szüret. Ez még elég jó volt. A következő esztendőben már nagyon ligetes lett a szőlő. Aztán egyre pusztult. Az uraságnál nem várták meg, hogy magától kipusztuljon. Kivágták és jött az új telepítés. Amerikai szőlőfajtákat hoztak. Vad alanyokat ültettek és azokat oltották be nemes fajtákkal, mert a vadalany ellenálló volt a filoxérával szemben. Jártak Sályból is tanfolyamokra oltani tanulni. Itt is létesítettek vadalany iskolákat. A gazdák aztán jártak oltószemért egyik helyről a másikra. Valósággal lopták az oltószemet. A szőlőket teljesen újra kellett telepíteni. Az uradalmak ragaszkodtak a nemesebb fajtákhoz, de a falusiak csak azt nézték, hogy mennél többet teremjen. Ezzel aztán lerontották a sályi bor minőségét. 1912-ben Tibolddarócon Telep létesült. Bérlők létesítették uradalomtól bérelt területen. A Teleppel indult el ezen a tájon a nagyüzemi szőlőtermelés. A jobbágyfelszabadítás előtt az uraság is adott ki szőlőt megmunkálásra a jobbágyoknak. A termésből a jobbágynak minden kilencedik hordó bort oda kellett adnia az uraságnak. A többit megtarthatta. Ezenkívül az is meg volt szabva, hogy hány napot kell még dolgoznia az uraság szőlőjében. A Telep bérlői az uraságnak bérleti díjat fizettek, a terméssel azonban szabadon rendelkeztek. Igyekeztek mennél nagyobb haszonra szert tenni. Gépesítéssel, munkaszervezéssel, a munkaerők mennél nagyobb kihasználásával próbálták hasznukat növelni. A telepítéshez gőzeke segítségével fordították a földet. 1913 tavaszán ültették az első oltványokat, s 1919—ben volt az első szüret. A Telepre sokan jártak Sályból is napszámos munkára. Reggel 6 órakor kezdődött a munka. A kapálásnál, kötésnél előmunkások vezettek. Előmunkásnak erős, jól dolgozó munkásokat állítottak, mert ezek diktálták a többieknek is a tempót. Fizetésben is többet kaptak társaiknál. 8 órakor volt a früstök, fél óra szünettel, déli 12 órakor az ebéd, 1 óra szünettel, délután 4 órára ugyancsak fél óra szünet járt az uzsonnára. Naplementig tartott a munka. A Telep kihatott a falusi gazdák szőlőtermelésére is. Elterjesztette pl. az oltványok használatát a telepítésnél. Az oltványokat már „fordított földbe" kellett ültetni. A fordítást természetesen a falusi gazdáknak kézi erővel kellett végezniük. A régi szőlőfajták közül eltűnt a porcsin, de újra telepítettek furmintot, saszlát, hárslevelűt, s a porcsin helyett rizling—féléket. A delavárét Sályban nagyon szeretik, mert nem kényes. A fehér delavárét még oltva is termesztik. így még sokkal szebb, mint oltatlanul. Jó elálló fajta. A csemegeszőlők között megtaláljuk ma a Csabagyöngyét és a muskotályt. Ujabban a szőlőskertek királynéja, a járdovány, meg több országosan is elterjedő szőlőfajta is megtalálható a sályi szőlőkben. A szőlőművelés, borkezelés tudománya apáról-fiúra szállt. De a hivatásos vincellérektől is tanulgattak, akiket tanfolyamon képeztek, sőt már egy-egy szakkönyvet is vásároltak. A gazdák azonban sosem vettek szakkönyvet. A szőlősgazda életében nagy esemény volt a szüret. Nem olyan fárasztó, mint az aratás, de ehhez is sokan kellettek, hogy szaporán megjen. Fiatalok, gyerekek is szüreteltek. Nem csoda, ha ezt a munkát több vidámság, tréfálkozás, nótaszó is kísérte. A szedők szüretkor az első világháború idejéig favedrekbe szedték a szőlőt, amit késsel vágtak le a tőkéről. Ujabban ehhez is metszőollót használnak és horgany, meg zománcos vedreket. A szedők között puttonos járt hátára akasztott faputtonával, s ebbe ürítették a szedők a megtelt veder tartalmát. A puttonos aztán vitte a nagy szüretelő kádhoz, és anélkül, hogy a hátáról levette volna, félrefordulva ürítette ki puttonát a kádba. Ujabban nem is teszik a szőlőt kádba, faedénybe, hanem nylonzsákokban szállítják haza a termést. Az állani valót meg ládákba szedik^' A kádakat csömöszölni is szokták, hogy mennél több férjen beléjük. Régen is és most is a szőlőt behordták szekéren a szőlőhegyekről. Mert Sályban is, mint az ország keleti 133