Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

korica töréskor kukoricaszárat kössenek bele. Az asszonyok is jó előre felkészültek az aratóknak való főzésre. Már korán ültettek csirkét, hogy aratásban legyen mit vágni, babot ültettek, hogy zöldbablevest főzhessenek és lencsét szereztek be. A gazda pálinkát meg bort készített az aratóknak. A sarló és a sarlóval való aratás. A gabona levágására használt rövidnyelű pengét Sályban sallónak nevezték. Valaha helyben, cigánnyal csináltatták, a század eleje óta vasüzletben vásárolják. A kaszával való aratásra már a múlt század első felében rátértek. Csak akinek egy kenderföldnyi búzája volt, 2—3 keresztre való, az aratta sallóval. Míg kaszával a férfiak, sarlóval az asszonyok arattak. Most csak a tehénnek aratnak vele füvet, meg marokszedéshez használják. A sarló részei: 1. nyele (ezt mogyorófából vagy bodzafából csinálták), 2. sallója. Ez a tulajdonképpeni pengéje a szerszámnak. Résznevei: hegye, közepi, szára. A salló éppúgy élesítést kívánt, mint a kasza. Volt aki kaszafenővel, volt aki reszelővel élesítette. Kovácshoz azonban nem vitték élesíteni. 40. kép: Marékszedő 94