Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Azt a szántási módot, mikor az ekével keskeny

et fogattak, makházas szántásnak nevezték. Különösen fontos volt ez akkor, ha kézi vetés alá szántottak. Ha a szép, keskeny borozdákra kézzel rászórták a magot, akkor az a makkhátról belepergett a borozdába, és így szép soros lett a vetés. Olyan, mintha géppel vetették volna. 36. kép: Farkas Bertalan és Dina nevű leánya Szántás után a föld természetesen nem volt mindig alkalmas a vetésre. Ha száraz volt a föld, vagy a jószág nagyon megtaposta, akkor röges lett a szántás. Az ilyen egyenetlen szántást hantosnak is mondták. A régiek nagyon vigyáztak arra, hogy minél jobb munkát végezzenek. „Madarat tolláról, embert meg munkájáról" - mondták. Ha nem volt jó a munka, megszólták az embert. Attól meg őrizkedett mindenki, hogy a falu szájára kerüljön. Inkább versenyeztek a munkában. Ha hantos lett a föld szántás után, akkor végigrögelték. A balta fokával verték szét a rögeket. A bárónál napszámosok jártak rögelni. A régieknek sok találó mondásuk volt. Ha pl. segítséget kértek, és úgy akarták, hogy ne korán reggel, hanem később, úgy 9 óra után jöjjön oda, akkor azt mondták: „Gyere ide úgy cigány früstökre." Mert a késői reggelit cigányfrüstöknek nevezték. A parasztember korán kelt, korán is reggelizett. A cigány meg nem sietett dolgozni. Ráért lustálkodni, így reggelizni is, ha volt mit. A gyors menésre, sietésre meg azt mondták: kutyakocogva. „Egy óra alatt is odaérünk úgy kutyakocogva", - mondták, ha siettek valahova. Ha meg sietésre bíztattak valakit, azt mondták: „Né úgy menj az úton, hogy a fű elhervadjon a talpad alatt!» 85