Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

A p/farban rendszerint alig volt valami. Innen csak a nagyház (első szoba), meg a kisház vagy komora ajtajai nyíltak. A pitari a mestergerenda alatt boltíves fal választotta ketté. Mögötte volt a kémény alatt, a szabadkémény alatti rész. Ide nyílott a nagyház kemencéjének tüzelőnyílása, előtte kocikkal, abban katlan. A szabadkéményt a falak tartották, ezért meglehetősen széles volt alul, csak a tető fölé érve keskenyedett el. A boltíves elválasztó falon szegre akasztva rózsás cseréptányérok lógtak. A kémény alatt, a hátsó fal előtt egy stelázsi állott a konyhaedények tárolására. Fölötte ugyancsak tányérok függtek, valamint a kisház vagy komora válaszfalán is. Ez utóbbi fal előtt állt a vízlóca, rajta favedrekkel, fafedőkkel befedve. Később a favedreket (kb. a két világháború közti időben) felváltotta a horgany vedrek, majd zománcozott vedrek használata. Szekrény féle sokáig nem volt a pitarban. A szabadkémény alá falbarakott masinát (rakott takaréktűzhely) is készítettek, közte és a hátsó fal közé pedig kocikot. A kocikon e században már nyílt tüzet nem raktak, főzésre nem használták, ezt a szerepet vette át a falbarakott masina. A kocikok szépen fehérre voltak meszelve és le voltak takarva ricupokróccái (rongyból szőtt pokróc). Ezt csak akkor vették le, ha a kemencében tüzeltek. A pitarba a két világháború közti időben olykor konyhakredenc (üveges konyhaszekrény), vagy egy—egy asztal is került (pl.: Horváth Dániel házában). A ház (nagyház) berendezése hagyományos sarkos szobabelső volt. Ez az elv már bizonyos fokig a Latorban feltárt árpádkori lakóházakban is érvényesült. Nézzük meg részletesen egyik legrégibb típusú kétsejtű paticsháznak, Révész Máté György házának lakószoba-berendezését. A ház a Csonti-kút átellenében, a Kacsra vivő út mellett állott. Horváth Bertalan (1922) gyakran járt benne gyermekkorában, és pontosan emlékszik berendezésére. A szoba ajtaja a pitarból balkéz felé nyílott. Az ajtó mellett jobra volt egy falbarakott masina, melynek füstje a pitar szabadkéményébe volt kivezetve. Mögötte a sarokban négyszögletes kemence állott, körülötte padkával. A kemence és a ház hátsó fala közti rész volt a sut, a gyerekek hálóhelye. A kemencével ellentétes sarokban (vele átellenben) egy utcára néző kisebb, és egy udvarra néző nagyobb ablakszern között állott az asztal. Mellette, az utca felőli falnál karoslóca, az udvar felőlinél pedig karosláda vagy élésláda állott. Felhajtható teteje volt, s amikor lehajtották, erre is lehetett ülni. Szegényebb házaknál még egyszerűbb formájával is lehetett találkozni: hát- és karnélküli élésládával. Az élésládában elsősorban kenyeret tartottak, meg lisztet és mindenféle élelmiszert. Az utca felőli ablak után következett a tükör, alatta fehérneműs láda. A ház hátsó fele mellett helyezkedett el a két ágy. Az utca felől a nagyágy, mögötte, a kemence felőli részen a kiságy. Ez volt az öregek ágya. Itt volt a legmelegebb a szobában, a kemence, meg a falbarakott masina közelében. Mindegyik ágy előtt két-két karszék állott. Általában ez volt a szokásos berendezése a sályi lakószobáknak (házaknak) a század elején. Legfeljebb az anyagi helyzettől függően kibővült a bútorzat a komótta\ (alacsony, fiókos szekrény), melynek tetejére kis csuprokat tettek alájuk helyezett kis tányérokkal, üvegpoharakat, apró csecse-becséket, s ez díszítette a szobát. Fiókjaiban tartották az öszszehajtogatott felső ruhákat. A komótot kis kredencnek is nevezték. Sarkos elrendezésű szobabelsőknél rendszerint az utcára néző két ablakszem közé került a falra függesztett tyűkör (tükör). A sifony vagy ruhásszekrény is inkább az első világháború utáni években kezdte elfoglalni helyét a lakásokban, s rendszerint az utca felőli sarokba, a nagyágy mellé állították. Az ágyakba vagy nyoszolyákbz a szegényebbek nem is szalmazsákot tettek, hanem csak telerakták az alját szalmával (mikor már a gépesítés miatt nem volt szalma, akkor szénával), erre szalmarufiát (durvább szövésű házivászon lepedő) terítettek, s úgy jött föléje a finomabb szövésű házivászon lepedő. Egy lakószobában legfeljebb két ágy volt, 40