Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Ez alul -fölül be volt tapasztva agyagos sárral és belülről éppúgy be volt meszelve, mint a szo­ba fala. A patics födém aztán rendszerint meghajlott. Szokás volt azonban gerendafödém ké­szítése is. A mestergerendára kereszt':.... vastagabb gycrtyánrudakat fektettek végig, szoro­san egymás mellé. Szalmás sárral kitöltötték a köztük lévő hézagokat, s azután alulról-fölül­ről letapasztották. Olyan erősen megkötött,hogyha elbontásra került, alig lehetett szétverni. A házat leggyakrabban zsúppal fedték. A szarufákra nem fűrészelt lécet lettek,hanem csak clhasított, hosszú, vékony fákat erősítettek a szarufákra, és ezekhez kötötték a zsú­pot. Ezután már csak a meszelés következett és készen volt a ház. Az első világháború után a szegény nép patics helyett vályogból kezdett építkezni. Sálynak az Agyagos nevű határrész volt az agyagbányája. A vályogot is itt készítették, ve­tettek. Felásták a földet, leszórták szalmával, törekkel. Aztán lelocsolták vizzel és kitapos­ták. „Nem vót arra pénz, hogy cigányokkal veressék", - mondja Sályi Józsefné (1914). Majd vasvillával felforgatták és megint taposták. Az elkészített sarat azután formába ver­ték. A forma egy kis téglalap alakú (alul -fölül nyitott) dcszkakeret volt, két oldalán fo­gantyúval. Ezt rakták tele szalmás, törekcs agyaggal. Jól megcsömöszölték, tetejét vizes kézzel lesimították. Aztán felhúzták a formát és ottmaradt a gyé'pen a vályog. Megszárí­tották, és szószokat raktak belőlük, hogy jobban száradjanak. A vályogháznak többnyire kőalapot raktak. Legalább 60 cm re ásták le a földbe az alapot, és onnan rakták fel kőből kb. 50 cm magasságig a föld fölé. Azután a fal további részét vályogból rakták föl. Az alapra régen nem helyeztek szigetelést. A gazdagabbak a század elején is kőből építkeztek. A kőháznál azonban nem csinál­tak lábazatot. A fal egészen a földig be volt vakolva. Az 1960 as évektől kezdve jött szo­kásba a faragott lábazat készítése. Sályban volt piroskő bánya. Piroskőből készítették a lá­bazatot. A piroskő kitermelése azonban nehéz volt, és 1970 körül áttértek a fehér, mész­kő-lábazat készítésérc. A kőfal rakásánál a követ sárral kötötték. Ha az egész fal kőből épült, akkor az ablakok, ajtók fölött kőből boltozatot raktak. Aládeszkázták, és ékszerű­en behelyezett, faragott kövekkel boltozatot raktak fölé. A nyílás két oldalán lévő falat vállfáinak, mondták. A boltozatnak a vállfalnál legalább 10 cm cl kijjebb kellett kezdőd­nie. Az ajtó fölötti szemöldök fölött keskeny falat raktak. így belül egy kis üreget nyer­tek, melybe polcot helyeztek. Ezen tartották rendszerint a háziszappant. Nem egy régi sá­lyi házon lehet találni kőből készült ajtó és ablakkeretet. Ezek igényesebb épületek vele­járói voltak. Gyakoribb volt az ácstok alkalmazása. Az ajtók a század elején ácsmunkájú aj­tószárnyak voltak. Később borított ajtószárnyakkal is találkozunk, főként a két világhá­ború közti időben. A vésett ajtószárnyak azonban csak a második világháború után kezd­tek elterjedni a sályi házakon. A kőből rakott falazat Sályban sokkal hamarabb terjedt el, mint más vidékeken, mert kőbányája révén aránylag olcsón és könnyen be szerezhető,közel ről szállítható anyagot nyúj­tott az építkezéshez. Különösen az 1930-as években lett egyre gyakoribb a kőházak építése. Bakó Ferenc szerint: „Kőfal építése még köves talajú területeken is gazdasági szinthez kö­tött, a kő összegyűjtése és a telekre fuvarozása igásállat nélkül nehéz és fáradságos munka lehetett. A kőház egy időben bizonyára társadalmi ranghoz kapcsolódott valamilyen for­mában, s elég, ha idézzük a középkori jogszokást, hogy az armalista nemesek és a különle­ges jogállású személyek építettek kőházat és ezt a tilalmat, ami később a társadalmi státus jelképét őrizte, csak az épületfát szolgáltató erdők kimerülése, a faépítkezés korlátozása oldotta fel. A kőépitkezés általánosságáról még jóval később - a XIX. század derekán is csak egyes gócokban beszélhetünk a kőbányák és kőfaragó központok településein, ahol az épületeknek nemcsak részei, hanem teljes felmenő falai készültek kőből." 76 76 BAKÓ Ferenc 1978.65. 28

Next

/
Thumbnails
Contents