Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)
Ha cigány volt, az is kísérte öneküket. Ilyenkor nem sajátosan ehhez az alkalomhoz kötött dalok szólaltak meg, inkább kinek-kinek a kedves nótája került elő. Valaha azonban lehettek Súlyban is kimondottan lakodalmi vacsora alkalmával énekelt dalok. Emléküket őrzi a régi stílusú dallammal énekelt: Zöld erdőbe a tücsök... kezdetű népdal. Egy jó órai dalolás után aztán elkezdődött a tánc. Először csak a leányok kezdték karéjba állva a táncot, csak úgy énekszóra. Csak azután húzta rá a cigány a tánchoz valót, s vitték a legények táncolni a lányokat. Mikor a cigány elhagyta, megint csak karikába álltak, és saját énekükre táncoltak, egymás derekára téve kezüket. Néha a fiatal menyecskék is beálltak a karéjba, hogy a leányoknak kedvet csináljanak. A közös táncot a ma élők emlékezete szerint mindig a Csárdás kis kalapom fújdogálja a szél. . .kezdetű dallal indították. A menyasszonyos háztól aztán átment a lakodalmas nép a vőlegényes házhoz. Rendszerint úgy volt, hogy az ebéd a menyasszonyos háznál zajlott le. S délután, mikor már mulattak is egyet, átmentek a menyasszonyos házhoz. Indulás előtt mondta el a vőfély a meny asszony búcsúztatót. Versének egyes strófái között a cigány szomorú dallamot játszott, melyet azonban senki sem énekelt. Legtöbbször Ezt a kislányt még akkor megszerettem, mikor véle a kapuba beszéltem... kezdetű népdalt. A menyasszonybúcsúztató a legmeghatóbb része az egész lakodalmi szokásnak. Természetes, hogy ezt nem sietik el. Az egyes strófák közti hangszeres muzsikálás is a rítus érzelmi tartalmát van hivatva kidomborítani. Tisztelt kedves szülök, eljött az az óra, Hogy kedves lányotok itt áll búcsúzóra. Mindjárt elrepül, mint kis madár fészkéből, A szülői karok hü öleléséből. Majd a hegedűnek álljon meg zengése, A sarkantyúnak is álljon meg pengése, Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése. Légyenek csendesen, míg lészen végzése. Érzékeny szavakkal akarna búcsúzni, De keserűsége miatt nem teheti. Én leszek hát mostan az ő szószólója. Kedves szerettitöl elbúcsúztatója... Aztán sorra búcsúztatja apjától, anyjától, testvéreitől, leány pajtásai tói, rokonaitól, szomszédaitól, s e szavakkal fejezi be a búcsúztatót: Köszönöm lelkemből szíves jóságtokat, Fizesse meg néktek az Isten azokat. De hát legyen immár búcsúzásnak vége, Maradjon veletek áldás, öröm, béke. Aztán elindulnak a vőlegényes ház felé. Útjukat azonban szalmakötéllel elkötik. Ha az alvégben lakott a menyasszony, s a felvégbe került, akkor az alvégesiek kötötték el az útját. Nem akarták engedni. Különösen állt ez akkor, ha más faluba vitték a menyasszonyt. Sőt még emberek is útjukat állták és találós kérdéseket tettek fel a vőlegénynek és vőfélynek. Csak akkor engedték továbbvinni a menyasszonyt, ha azokra meg tudtak felelni. Pl. megkérdezték a vőfélytől, hogy milyen úton járnak most? A vőfély találgatta: köves úton, sályi úton, Kossuth úton. Csak éppen arra nem gondolt, amit a kérdező szeretett volna hallani: hogy hát ok most a szeretet útján járnak. A vőlegénytől aztán megkérdezték: teljesíti-e a menyasszonnyal szemben három kívánságukat? - Mi legyen az? - kérdezte a 158