Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

51. kép: Lakodalmi „tűzhely" Érdemes vendégek, nem üresen jöttem, Étellel terhelve im mind a két kérem.. Aztán mindegyik fogást verssel köszöntött be a vőfély. A főtthúst: a kakast egész taréjával, a töltöttkáposztát, sűlthúst, paprikást, kirántott húst, s a vacsora végén pedig a süteményeket, újabban pedig a tortákat. Nem is lehetne mindezt kibírnia a vendégeknek, ha közben a poharat is nem ürítgetnék. Erre is ugyancsak bíztatja a vőfély a vendégeket. Mikor Noé apánk Isten parancsára A vízözön elől futott a bárkába, Minden állatfajból és növényből egyet vitt, Hogy ne nélkülözzön a vész után semmit. Milyen nagy szerencse, amikor azt tette, Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette. Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük, Amelyből kedvünket, erőnket szerezzük. Rajta hát uraim, töltsék a pohárba, Igyunk Noé apánk emlékére máma! Hogy szőlőt termesztett, legyen érte hála, Neki köszönhető szivünk vigassága. Ebéd, vagy vacsora után, mikor már jó hangulat volt, akkor az éltesebb emberek közül azok, akik jó nótásak voltak, elkezdték a nótát. Akkor úgy egy óra hosszat daloltak. 157