Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

A karácsonyhoz is fűződtek férjjósló szokások. A lányok gombócokat főztek, melyekbe kis cédulákat tettek fiűneveket írva rájuk. Azt tartották, hogy amelyik gombócot leghamarább vetette fel a víz, olyan nevű fiú veszi el a lányt, mint amilyen a gombócban lévő cédulára volt írva. Szokás volt az udvaron egy fahasáb csomót felnyalábolni, a gangra vinni, s megszámolni, hogy páros, vagy páratlan? Ha páros volt, akkor a fát felnyaláboló lány férjhezment a következő évben, a legény megházasodott, ha pedig páratlan volt, akkor ők is páratlanok maradtak. Volt, aki ólmot öntött karácsonykor. Vízbe forró ólmot öntöttek, s a formájából jósoltak. Pl. ha az asszonynak a vízbe öntött ólma kis gyerek alakot öltött, akkor gyereke lesz a következő évben, ha állat alakot, akkor szerencséje lesz stb. Karácsony szombatján az éjféli mise előtt álltak rá a templomajtóban arra a lucaszékre, melyet Luca napjától naponta készítettek úgy, hogy karácsonyra készüljön el. Aki a lucaszékre ráállt ilyenkor, az meglátta, hogy ki a boszorkány, mert azok akkora szarvval jöttek be a templomba, hogy alig fértek be tőle a templomajtón. Aki meglátta őket, annak menekülnie kellett, mert a boszorkányok megfenyegették, hogy összetörik, ha elárulja őket. Menekülni úgy lehetett, hogy egy tál mákot kellett a földre szórni, s amíg azt szemenkint föl nem szedték a boszorkányok, el lehetett menekülni. Az öreg Lojkóról beszélték, hogy ő is csinált lucaszéket, el is menekült a boszorkányok elől, de azok azután is keresték. Nem mert otthon hálni. A boszorkányok így a felesége állát tapogatták éjszaka az ágyban, hogy van-e neki szakálla? Karácsony előtt és után egy héttel járták a falut a betlehemesek. Kétféle betlehemezés volt a községben. A kat. vallásúaknál iskolában is tanítottak egy betlehemes játékot, s ezt inkább színpadon mutatták be a falu népének. Volt egy népi betlehemes játék, melyet vallásra való tekintet nélkül a házaknál játszottak. Tóth Lajosné Csorba Mária (1922) így emlékezett a betlehemes játékra 1968-ban. Legalább négyen járták, legények, lányok vegyesen. Volt egy angyal, ez vitte a betlehemet, egy—két pásztor. Ezek fiúk voltak, s az öreg, aki bundába öltözött, bajuszt, szakállt ragasztott asszony, vagy lány volt. Olyan maszkot készítettek neki, hogy fel ne ismerhessék. Hangját elváltoztatva beszélt. Először az angyal jött be fehér lepedőbe csavarva, és így szólt: „Dicséret, dicsőség, tisztesség, hálaadás, Hogy a hatalmas Isten megengedte érnünk ezt a nagy változást!" Erre bejönnek a pásztorok és éneklik: Pásztorok keljetek fel. .. Az első pásztor előrelép és így szól: „Dicséret, dicsőség, tisztesség, hálaadás, hogy a hatalmas Isten mégengedte örnünk ezt a nagy változást! Betlehem kis városába, Ki pólyába takarja, Egy istálló jászolába Jászolába ringassa. Fiú Isten ember lett, Pásztorok a falu mellett Kis jézus ma született. Bárány kákát legeltetnek, Ötét hívták Jézuskának, Hallván angyali énekét, Édesanyját Máriának, Jézuskához sietnek. (Együtt éneklik) Betlehembe jer pajtás ... Első pásztor kiszól az ajtón: - Ki az, mit akarsz? öreg: - Én vagyok az öreg. P. - Hallod öreg, gyere velem Betlehembe! ö. - Engem bizony ne verj mejjbe! P. - Nem azt mondtam, te vén szamár! Gyere az úr Jézus jászolához Betlehembe. ö. - Vágd azt a vén anyádat mejjbe! P. - Nem azt mondtam te vén szamár! Gyere Betlehembe. 147