Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

öreg (erre belép) - Jó estét kívánok! Most hogygyöttem itten a szemétdombon keresztül, két döglött kakast láttam verekedni. Ugy térgyén kalácson rúgtak, hogy mindjárt elestem (az öreg elesik). (Az öreg kivételével mindnyájan éneklik): Az öreg hősnek jól vagyon dolga... P. - Kelj fél öreg gomoly a! ö. - Ti' s mégénnéd, ha vonal (mégegyszer megismétlik). P. - Kelj fél öreg, gyerünk Betlehembe, (öreg felugrik) ö. - Hopp, öreg létemre frissebb vótam, mint ti fiatal létetekre. Ettem lopott birkát többet, mint igazat. Háltam az ágy alatt többet, mint az ágyon. Aki engem igaznak mond, nem mond az igazat. (Énektik) Rázd még öreg a bundád, Hagy peregjen a bolhád... ö. - Ugy megráztam a bundám, Hogy kipergétt három véka bolhám. P. - Kelj fél öreg, gyerünk Betlehembe. Megint éneklik: Betlehembe jer pajtás... majd: ,Jsten áldja meg e háznak gazdáját, Töltse be az úr házát, komoráját." Ugyancsak vallásra való tekintet nélkül jártak a gyerekek karácsony estéjén kántálni. Vallásfelekezetüknek megfelelő énekeket énekeltek. A húszas években aztán a gyerekektől a cigányok vették át a kántálást, náluk azonban felnőtt szokássá vált, lényege pedig az adománygyűjtés volt. A zömmel katolikus cigányok református karácsonyi éneket is tudtak, s ha református házba mentek be, ott azt énekelték. Míg a falusiak kiegyenlített ritmusú éneküket legfeljebb melizmákkal díszítették, addig a cigányok ritmikusan énekeltek, és sajátos előadásmódjukhoz igazították az éneket. Még bővített szekundlépés is került a Krisztus urunknak áldott születésén kezdetű énekbe. A kántálok: almát, diót, süteményt, vagy pár fillért kaptak. c.) Az életutat kisérő szokások és hiedelmek A századeleji Sályban általában örültek a gyermekáldásnak, sőt büszkék is voltak a gyermekre. Különösen ha az első gyerek fiúnak született. De ha az első gyerek lány lett, gyakran kicsúfolták az apját. „Eltátottad a szádat!" - mondták neki. Azt tartották, hogy aki asszonnyal hál, s az ágy alá kalapácsot, vagy fűrészt tesz, annak fiúgyermeke lesz. A terhes anyákra nem nagyon vigyáztak. Nagy volt régen a szegénység, és dolgoznia kellett mindenkinek, amennyit csak bírt, akár terhes volt, akár nem. Legfeljebb, ha a gyermek hordozása közben baj történt, akkor jobban vigyáztak a következő gyermeknél. Bizonyos dolgoktól azonban óvták a terhes anyát. Nem engedték pl. gyümölcsfa alá állni, mert azt tartották, hogy ha gyümölcs esik rá és odakap, akkor a gyermekének ugyanazon a testrészén folt lesz. Sályi Józsefné mondja, hogy mikor az egyik leányát várta, a konyhában az asztalfiókba belement az egér. Ahogy a fiókba nyúlt, az ujjai között kiugrott. Ijedtében a füléhez kapott, hát a lányának folt lett a fülénél. Most is megvan neki. De az ilyesmi csak akkor hagyott nyomot a gyereken, ha „félidőig" történt. Régen az egész család egy szobában lakott (cselédházban még az is előfordult, hogy több család lakott egy szobában). Ha nappal szült az asszony, akkor a többieket kiküldték. De ha éjszaka, akkor ott volt az egész család. Ilyenkor a bába az ágy két végénél egy-egy karót nyomott az ágydeszkák 148