Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

rendszerint egy fejrevaló kendőt, vagy egy blúzra valót küldött benne a legény. A leány pedig az anyós jelöltnek kivarrott kötényt adott a pünkösdkosár vívéséért. A pünkösdkosarat e szavakkal adta át a legény édesanyja: „Ezt a kosárt édes lelkem, fijam küldte, mert ő szeret. Ki benne van, mind a tied. Fogadd, viseld egészséggel! A fehér mályva tisztaságod, a rózsaszín bátorságod, a piros az örömöd, a zöld rozmaring reményed. Szeressétek tovább egymást, míg eljön a várva-várt nász." „Megköszönöm kigyelmednek. Isten éltesse kenteket!" - mondta a leány. (Sályi Józsefné Nagy Mária) A tavaszi szokások között még az 1800-as évek elején szerepelt a gergelyjárás (márc. 12.). Ezt a ref. egyház protocollumának 1802-ből fennmaradt jegyzőkönyve bizonyítja. „Az oskolás gyermekeknek Gergely napkor házról—házra való járása, s cantálása a gyermekeknek sok erkölcstelenségre szolgáltatván alkalmatosságot, meghagyatik, hogy azt ennekutánna egy rector meg ne engedje tanítványainak, hanem ha maga is mindenütt vélek együtt jár. Az általok mondandó verseket, peroratiokat helybéli Tiszt. Prédikátor úrnak rendszerint bemutatván. Ezzel a tavaszi mulatsággal pedig egy, vagy nagyobb helységekben két napnál többet eltölteni senkinek szabad nem lészen, másként a felelet terhe alá esnek." A múlt század elejétől kezdve azonban nemcsak az egyházi, hanem a világi hatóságok is egyre jobban szorgalmazzák a kötelező iskolába járást, melyet éppen a Sályban is élt Eötvös József iktattatja törvénybe. így hát rector uraiméknak nincs szükségük arra, hogy tanítványaikat gergelynapi verbuválással biztosítsák. Nincs is kedvük előre bemutatni a verseket, s mégkevésbé mindenüvé kísérni a gergelyjáró gyerekeket. így hát lassan elmarad a gergelyjárás. Még Horváth János (1896) a nagyapjától hallotta emlegetni, de már semmi közelebbit nem tud róla. S hogy ilyen alkalommal a sályi gyerekek mit is cantálhattak, úgy látszik, már sosem fogjuk megtudni. A nyári időszak a munkáé. Az egyház szerint is ez az ünneptelen félév. A tél beköszöntésével húzódnak be újra az emberek a házba, mivel szünetel a mezei munka jobban ráérnek, s újra virulnak a szokások. András napja (nov.30.) a férjjósló szokások jegyében folyt le Sályban. A leányok „kukoricát vetni" mentek az ablakok alá. Kukoricaszemeket dobtak az ablaküvegre, az nagyot csörrent, a leányok pedig bekiabáltak az ablakon: A mi tyúkunk üjjék, tojjék, A kendé meg kotkodájjék! Erre kiszóltak: „Majd elmégy!" Ez azt jelentette, hogy az a lány, aki a kukoricát dobta, férjhez megy a következő évben. De ha azt kiáltották ki a háziak, hogy „Ujj seggedre!", ez azt jelentette, hogy nem megy férjhez a következő évben. Luca napján (dec. 13.) reggel a háziasszony piszkafával megpiszkálta a tyúkot, hogy tojjanak. A tyúkól rendszerint a malacól padlásán volt. Aztán kiengedte a tyúkokat, és a földre tett hordóabroncsba szórta nekik a szemet, s ezt mondta: „összetartsatok, sokat tojjatok, sok csibét neveljetek!" Luca napján, ha valaki tojást kért kölcsön, annak nem adtak, mert az elviszi a jövő évi tojás hasznát. Luca napján készítették a hagymakalendáriumot. Egy fej hagymát 12 részre szedtek szét, az ablakba rakták, s mindegyikbe egy kis sót tettek. A 12 hagymalevél a jövő évi 12 hónapot jelképezte. Amelyik a sótól nagyon nedves lett, az azt jelentette, hogy az a hónap nagyon csapadékos lesz, ha szárazon maradt, akkor pedig kevés csapadék lesz abban a hónapban. Az adventi ködre mondták, hogy „ha zúzosak (zúzmarások) a fák, ahogy húzza a zúz a fákat, úgy húzza a következő évben a gyümölcs is a fákat". 146