Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

IX. NÉPSZOKÁSOK A sályi nép szokásaira, nemzedékek során át megőrzött hiedelemvilágára főként vagyoni helyzete, vallási megosztottsága, s a falu dombok közé zártsága, forgalmi útvonalaktól félreeső fekvése volt a legnagyobb hatással. Mivel a falu lakossága eleinte túlnyomó többségében református volt, és csak a múlt század közepe óta oszlik meg fele arányban a katholikus vallásunkkal, ez a tény magyarázza azt, hogy jelesnapi szokásanyaga meglehetősen kevés. Szokásai inkább munkájához, jobbanmondva a közösségi munkaalkalmakhoz, meg az emberi élet nevezetesebb fordulóihoz kapcsolódnak. Külön tanulmányba kívánkoznak a rontásokról javításokról, boszorkányokról, hazajáró lélekről, lidércről, természetfeletti képességgel felruházott állatokról (pl. kígyó, holló) szóló hiedelemmondái. Mivel ezekről már jelentek meg publikációk,

98 e helyen inkább csak a munkához, ünnepekhez, s az emberi élet nevezetesebb fordulóihoz fűződő szokásokról, hiedelmekről próbálok összefoglaló képet rajzolni. a.) Munkához kapcsolódó szokások, hiedelmek Bár a falu lakóinak túlnyomó többsége szántó-vető ember volt, mégis igen kevés szokás és hiedelem fűződik az ekéhez és szántáshoz. Általános szokás volt, hogy amikor az emberek a szántáshoz kezdettek, megemelték a kalapjukat és ezt mondták: „Uram Jézus, segíts!" Szántás közben teljes odaadással dolgoztak. Révész Borbála emlegeti, hogy az ő édesapja mikor szántani ment, „eltette a pipáját. Csak akkor gyútott rá, ha közbe kifogta a lovat, oszt' pihenőbe vót." Már sokkal több szokás és hiedelem fűződik a vetés munkájához. Úgy tartották Sályban, hogy gabonafélét vetni a férfiak dolga. Az asszonyok csak kendert, meg aprómagot vetettek. A vetés megkezdésénél is, miként a szántásnál azt mondták: „Uram Jézus, segíjj!" Ugy tartották, hogy üres napokon, amikor nincsen hold. vagy űjholdkor nem jó vetni. Legjobb akkor, mikor telihold van (Dudás Gábor 1904). Molnár Borbála (1888) szerint a kendert ezelőtt „csonka hétén vetették. Csonka hét áldo/.ócsütörtök hetén vót." „A kender vetésénél nem szabad beszélni. Édesapám, Dudás Lajos nagy ember vót (nagyon jó barát volt) Emődi Samu bácsival. Egyszer elmentek kendért vetni. Csak nézi édesapám, hogy miér nem szól hozzá egész idő alatt égy árva szót sem Emődi Samu bácsi. Később oszt' megkérdezte tőle, mi vót az oka, hogy hozzá seszólt. Csodálkozva nézett rá Samu bácsi és azt mondta: Hát nem tudta komám uram, hogy a kendermag vetésekor nem szabad beszélni, mert akkor kiészi a veréb." Azt is beszélte Dudás Gábor, hogy a felesége szerint kendermag vetéskor tojást kell sütni, mert akkor nem lepi el a kendert a folyóka. „Mikor a kendermagot vetettük, az én asszonyom csak mezítláb hagyta vetni. Le kellett vetni a csizsmámat." Horváth Jánosné úgy hallotta, hogy a mákot is szótlanul kell vetni, különben pondrós lesz. Révész Borbála úgy tudja, hogy a mák vetésénél kívánatos a szótlanság, mert csak így lesz nagyfejű a mák. Molnár Borbála szerint a mákot addig jó vetni, míg a béka meg nem szólal. Ha később vetik, akkor pondrós lesz. A békát is addig kell megfogni, míg meg nem szólal. Akkor annak a csontjával ki lehet nyitni az erős zárat is. A hangyák leszedik a csontjáról a húst, akkor az ember kinyithat vele minden zárat. Az uborka, meg a tökmagot Márk napján kell elvetni. A kukoricát meg április középső péntekjén: üszkös pénteken kell elültetni. 98 BARSIErnő 1984. 141