Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

47. kép:Liszt szitáidat kenyérsütéshez. (Mészáros Bertalanné) Nagyon fontos táplálék volt a füstölt szalonna. A főtt ételek közül a leveseknek volt elsődleges szerepük. A főzelékek szinte hiányoztak táplálkozásukból. Helyettük inkább mártásokat (főleg gyümölcsmártásokat) főztek a hús mellé. A sült tészták közül ünnepi étel volt a túrósbéles. Savóval, vagy aludttejjel dagasztott, kelt tésztából készült, töltelékje pedig törött főtt krumpli és túró keverékéből, kevés sóval, cukorral ízesítve. A főzéshez sokféle fűszert használtak. Nagyon sok káposztát savanyítottak télire. A túlnyomórészt növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó sályi emberek táplálkozásában még a szocialista átalakulás után, napjainkban is megtalálhatók egyes gyűjtögetésből származó természeti javak. Igaz, jelentőségük nagyon visszaesett. Főleg márcsak a falu szegényebb emberei, az öregek meg a gyerekek foglalkoznak mellékesen gyűjtögetéssel. Bár az utóbbi években a szervezett felvásárlás újra fellendítette pl. a gyógynövények gyűjtögetését. Sályban elsősorban a növényi világból való gyűjtögetés maradványai találhatók meg. Táplálkozás céljából főként levélféléket, salátákat, sóskákat gyűjtögettek. A két világháború közti időben a vadgyümölcsök szedése és fogyasztása is elég gyakori volt. Már ritkaságszámba ment az erdei vadméz gyűjtése, viszont a gombákat, meg a gyógyfüveket ma is szedik és használják. Gyűjtögetett nyersanyagokból készült ételek között még a két világháború közti időben is keletje volt a pótasalátának (saláta boglárkának), meg a galambbögynek vagy galambsalátánzk. 139