Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

48. kép:Dagasztják a bélest. (Varga Dánielné és leánya) A századforduló táján még nem sok tehenet tartottak a faluban. Sályi Józsefné hallotta az édesanyjától, hogy az ő gyerekkorában inkább csak az uraságnál voltak tehenek. „Minden nap hozták az udvarból a tejet a faluba eladni. Tojásér is adták, meg pénzér is. Az udvarba bivalyokat is tartottak. Azoknak olyan teje vót, hogy amikor kiforralták, a vastag pilléjét alig lehetett beütni. Ezalatt (a húszas években) egy fazék tejért (egy köcsög tej) egy napig kellett dolgozni. Nem nagyon jutott tej a gyerekeknek." A tej kezeléséről, felhasználásáról ezeket mondja Mészáros Bertalanné: „Sályban csak tehéntejet használtak a falusiak. Juhtej csak az uraságnál vót. Bivalyt nem tartottak. Még a húszas években is magyar fajta fehir jószágot tartottak Sályban. A harmincas években kezdték tartani a svajcer-féle piros-tarka tehenet."** E fejezetben csak röviden, vázlatosan térek ki a táplálkozás bemutatására. A témakör részletesebb kibontását adom a Herman Ottó Múzeum kiadásában megjelenő „Táplálkozás a bükkaljai Sály községben a hagyományos gazdálkodás idején" c. dolgozatomban. 140