Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

A század elején egészen a húszas évekig a férfiak aratáskor csak úgy, mint más alkalommal, házivászonból varrott bőgatyában és ingben jártak. Az ing a múlt században lobogós ujjú, a századfordulótól kézelős volt. A férfiak fején szalmakalap volt. A gatya elé fekete klott kötőt is kötöttek. Lábukra csizmaszárból fűzött bocskor került. Minden férfi szűrt is vitt az aratáshoz. Ha kint hált a földön, ezzel takarózott. A nők szoknyát, alsószoknyát s alatta házivászon pendelt hordtak. Bugyogó a második világháború előtt nemigen volt. Felsőtestükön ingvállat, később blúzt viseltek. Ruhájuk elé házivászon kötőt kötöttek. Lábukra papucsot húztak vagy mezítláb jártak. Aratáskor egyik sem volt megfelelő. A tarlón nem lehetett mezítláb járni. A papucs meg leesett volna a lábukról, mert marokszedés közben hátrafelé kellett menniök. Ezért a nők is bocskort kötöttek a lábukra aratáskor. 1914-ben jött divatba a szanda. Kezük szárára karkesztyűt is varrtak vászonból. Takarózónak ricupokrócot használtak. A férfiak a kaszáláshoz vitték a kaszát, csapófát, kaszaüllőt, kaszaverőt, fenestokot fénnel. Az üllő, kalapács, kaszafén a szerszámos tarisznyába került. Abban vitték ki a földre. Tettek még bele madzagot, hulladék bőrt, hogy kéznél legyen, ha esetleg kell valamit szorítani a kaszán. Külön volt kenyeres tarisznyáik, régi nevén szeredás. Ez már csak dalszövegben él: Amott megyén egy talyiga magába' Szeredásom van a farába vágva. A kenyeres tarisznyába kenyeret, szalonnát, sót, paprikát, hagymát, esetleg gyümölcsöt is tettek. Bár ez leginkább a félszámos kosarába került, akik tarisznya helyett ezt vittek magukkal. A férfiak még dohányzacskót is húztak a gatyakorcba, hogy pihenés közbe legyen miből megtömni a pipát. Aki szerette a savanyút, ecetet is vitt magává. A szerszámos tarisznya a kasza nyelére volt akasztva. Ez bőrből készült. Elhasznált csizmaszárból házilag állították elő. Ugyancsak a kaszanyélre akasztották a vászonból készült kenyeres tarisznyát vagy más szóval ráncostarisznyát. A szegényebbek olykor szerszámos tarisznyájukat is vászonból készítették. A szűr is a kaszanyélre volt akasztva, s ezeket így vitte a kaszás. A félszámos kosárba tette a motyókáját. mellé a takarózáshoz szükséges ricupokrócot és ezt baturuhába kötve a hátán vitte. Korsót általában nem vittek magukkal, legfeljebb csobolyót. Nagyobb kepében csobolyó sem kellett, mert itt a putyinkás hordta a vizet. A gazda a képeseket távoli földjére kocsin vitte ki. A kaszákat felpakolták a saroglyába. Deszka üléseket raktak fel a szekér tetejére. A csobolyót a szekér oldalára akasztották. Sályban általában 10, 5, meg 3 literes csobolyókat készített a bognár. Az első ülésre ültek az egészszámosok, a hátsóra a félszámosok. Aratásra mindig kocsival mentek ki. Ilyenkor a lovakat nem tartották otthon. Azok is ott álltak földön, a kocsinál. Ott ette a légy őket. Az uraság se ki nem vitte, se haza nem hozta az aratóit. Általában egy hétig kint háltak. Szombaton este jöttek haza. Vállukra vették a felütött kaszát úgy, hogy a pengéje felfelé volt fordítva. A félszámos meg kezében vitte a sarlóját. Gereblyét csak akkor vitt, ha árpát arattak. Mikor kiértek a földre, alőször tanyahelyet vágtak maguknak. A tanyahelyet a búzából vágták ki, s odatelepedtek. Mikor már keresztet is csináltak, pihenéskor meg éjszakára abba aggatták a kaszát. A kereszt tövében aludtak. Egy kis kaparékot összehúztak. Ebből rögtönöztek fejük alá egy kis párnát, derékaljat. A férfiak betakaróztak a szűrrel. A leányok, asszonyok az ingvállat, pendelt, alsószoknyát hagyták magukon. Szoknyájukat a fejük alá terítették, betakaróztak ricupokróccú és úgy aludtak. A kaszát, sarlót maguk mellett tartották, hogy egy óvatlan pillanatban valaki el ne cserélje. 109