Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Kapros Márta: Szlovák kapcsolatok a születés szokáskörének nógrádi hagyományaiban

evangélikusok körében fokozottan figyeljek. így derült ki, hogy halvány emlékei valóban fellelhetők még itt-ott a több komapár választásának. Hozzávetőlegesen a múlt század 70—80-as éveitől általános a szlovákok körében is a magyarokéval azonos gyakorlat, vagyis egy keresztszülőpárt kértek fel.

11 Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy ez egybeesett az evangélikus egyház hivatalos törekvésével a keresztszülők számának leszorítását illetően. A keresztszülő-választással kapcsolatos még egy részlet, ami a nógrádi telepes szlovákok szokásgyakorlatában sajátosnak mutatkozik. Ismét GARÁDY leírásából tudjuk, hogy elsőszülöttnél a komapárok között mindig volt egy legény és egy leány, tehát nem házaspár, akiknek a keresztelő alkalmával megkülönböztetett szerepe volt.

12 Jelenleg a szokáshoz szlovákiai párhuzamot hozni nem tudok, viszont a tótkomlósi szlovákok múlt századi szokásgyakorlata őrzött ide kapcsolódó elemet.

13 Gyűjtési tapasztalataim szerint a szokás maradványai, részben már csak formális elemei Csesztve községben mutathatók ki, hozzávetőlegesen az 1880-as évekig.

14 Bemutatott példáim, s általában gyűjtési tapasztalataim alapján az alábbi következtetésekre jutottam. Alapos történeti, összehasonlító kutatások sok érdekes részletre vethetnek fényt a megye kolonizált szlovákságának, avagy újratelepült magyarjainak korábbi szokásait illetően. Az újratelepülés helyi viszonyainak ismeretében azonban valószínű, hogy a szokásrendszernek a heterogén származáshelyű nemzetiségeken belül végbemenő, 18—19. századi integrálódását illetően be kell érnünk hipotézisekkel. Nem bizonyított, pusztán feltételezés az is, hogy a betelepült szlovákság nyitottabb volt a környező magyarok szokásgyakorlatával szemben és viszont.

15 A kulturálisan integrálódott nemzetiségek interetnikus kapcsolatának további alakulását, az átadás-átvételek mikéntjét sem lesz könnyű a recens anyag alapján feltárni. Meglehetősen elkéstünk már ezzel. A születés szokáskörét illetően legalábbis — századunkban, s különösen a két világháború között a differenciálódás elsőrendű mozgatója immár a falun belüli gazdasági-társadalmi rétegződés. Pl. a keresztelő szűken értelmezett szokásegyüttesét tekintve, a balassagyarmati szlovák nagygazdák gyakorlata sokkal több közös vonást mutat a magyar Őrhalom legmódosabb rétegének gyakorlatával, mint az ugyancsak szlovák betelepülésű, illetve ugyancsak szomszédos volt zsellérfaluban, Ipolyszögön tapasztaltakkal. Hozzászólásom további részében más megközelítésben utalnék a kutatott anyagomban rejlő interetnikus kapcsolatokra. Nevezetesen arra, hogy immár az egész gyűjtött anyag milyen nyomait mutatja a különböző szlovák érintkezéseknek, beleértve a nyelvhatár közelségét, s esetleg ezen téma szempontjából kevéssé jelentős, a táji munkamegosztásból fakadó kapcsolatokat is. Közelítésem egyoldalú, részint mert a mai országhatáron 11. KAPROS i.m. (1975) 138-139. 12. GARÁDY i. m. 30. 13. GAJDÁCS Pál: Tótkomlós története. Gyoma, 1896. 330-331. Idézi MANGA János: Szokások Tótkomlóson. Békés megyei múzeumok közleményei, 3. Békéscsaba, (1974) 10. 14. KAPROS i. m. (1975) 139. 15. A nyelvtani középfokot a kisszámú, megyei németség körében szerzett tapasztalataimhoz viszonyítva használom. 5 Interetnikus kapcsolatok 65