Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Répáshuta nevének interetnikus vonatkozásai

igazolja, hogy bükki hutás falvak szlovák nyelvjárása igen hasonlít a Ratkova körüli gömöri szlovák falvak nyelvjárásához. Ezért a gömöri Répás község és a borsodi, bükki Répás község helynevében is azonosságot kell feltételeznünk. 4. De nemcsak a szlovákiai adatok támogatják feltevésünket. Kárpátukrajna területén is sokfelé néhány erdei gyökérnövényt a ,répa' nevével jeleznek. így például az erdei bojtorjánt (Arctium): repjak, replach, repejnik nevével jelzik. A szerb tövist (vagy másképpen: a disznómogyorót', Xanthium): repich, repj'ach, repeska, repjaöka néven ismerik. Ezek a kárpátukrajnai variánsok sem állhatnak távol a gömöri példáktól, mert mint tudjuk a valach kolonizáció - éppen ezeken a helyeken érintette Gömör megyét.' 3 Összegezve az elmondottakat, úgy véljük, hogy a számba vett történeti, néprajzi, etnobotanikai, nyelvészeti bizonyítékok alapján Répáshuta nevét nem a közönséges (takarmányrépa (Beta vulgaris) nevéből, hanem inkább a bükki erdőségekben is növő „répaszerű" gyökérnövények valamelyikéből származtathatjuk a legsikeresebben. Nem lehetetlen - hogy a szlovák répa, repetí, repka és repnica növényneveknek itt a Bükkben a Veszelszki által emlegetett „tót répa" (Helianthus tuberosus) elnevezés felelne meg a legjobban, amit itt Gömörben G. Reuss szerint ,,vlaíská repa"-nak neveztek. Ezeket az erdei gyökér- és gumós növényeket minden bizonnyal mind a szlovákság, mind a környékbeli magyarság is egyformán ismerte és nevezte el.'

4 13. KOMENDAR L.: Likarski rostlini. Uzgorod, 1971. 233 -234. 14. REUSS C: Kvétna Slovcnska. B. Stiavnica 1854. 34.; VESZELSZKI Antal: A növényplánták országából való erdei és mezei gyűjtemény. Pest, 1798. 453. 34