Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Répáshuta nevének interetnikus vonatkozásai

Huta). Ezzel még színesebbé vált a répáshutai erdei munkások társadalma.

9 A néphagyomány szerint ezek az utóbbi — zempléni rajok őrizték meg legtovább a népviseletet Répáshután. Mindezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert ezek az erdőirtó munkások olyan vidékekről kerültek ide, ahol az erdőn növő gyökérnövények egy részét a maguk nyelvjárásában répa, repnica és repka néven nevezték és nevezik még ma is.

10 Az etnobotanika anyagából tudjuk, hogy a répa, repka elnevezés alatt több olyan ,répa formájú' — sokszor gumós erdei növényt értenek. Ezek azonban nincsenek semmi rokonságban a répával (Beta vulgaris): Ismert volt ez a gyakorlat a Kárpátok övezetében — tehát egész Szlovákiában is, különösen a hegyvidéken. A magyar botanikusok közül RAPAIGS Rajmund is szóvá teszi, hogy egyes helyeken a répa elnevezés alatt sokszor valamilyen más, archaikus, vastagabb gyökerű, (répaszerű) vagy répa formájú, gumós erdei növényt neveznek az erdőn járó emberek és asszonyok.

11 Ugyancsak RAPAICS Rajmund írja, hogy a 17—18. században több ilyen „répaszerű" ősi, erdei gyökérnövényt fogyasztottak az európai népek konyháin. Mi ezeket a példákat a Felső-Garam mentéről bizonyíthatjuk. Ilyen gyökérnövények voltak pl. bojtorjánlapu (Artium), a raponc (Campanula), az útifű (Plantago), a bábakalács (Carlina), a bakszakall (Tragopogon), a fekete gyökér (Scorsonera), a pasztinák, (Pastinaca), — de ebbe a kategóriába sorolják még a vad turbolyát, (Chaerophyllum) is. Az etnobotanikai gyűjtésünk során ezek közül a növények közül igen sok előfordul a Bükk hegységben is. 3. Ismert ez a gyakorlat már a kora középkorban is. Számos olyan községnevünk van — mely a „répa" nevet viseli. Ezeknek egyike sem vehette elnevezését a takarmányrépa nevéből. így például a Szepes megyei Alsó és Felső Répás, (szlovákul: Niiné a Vytné RepáSe) példája is ezt igazolja. Középkori okleveleink már 1342-ből, 1400-ból, és 1773ból is így emlegetik. Ugyanilyen a Repisko helynév az Erdős Kárpátok területéről. De ugyanez az eset a Bars megyei Repiskovú is. Ennek a középkori feljegyzésekben Répásfalu volt a magyar neve. A továbbiakban ki szeretném emelni a Gömör megyei Ratková melletti Repftte helynevet. Ezt a községet már az 1427-es évekből emlegetik az oklevelek. Az oklevelekben Repas Slavonicum néven tartották nyilván.

12 Későbbi magyar neve egyszerűen csak Répás. Az 1910. évi névmagyarosítás után Gömör-Répás néven, tartották nyilván. Amint a bükki irtványfalvak és üveghuták anyakönyvei is bizonyítják, Ratková környékéről több gömöri szlovák család került le a Miskolc környéki falvakba. A nyelvjárás kutatója is 9. §TOLC J.: Nárefie troch slovenskych ostrovov v Madarsku. Bratislava, 1949. 291-394.; SIPOS István: A bükki szlovák falvak nyelvi sajátosságai SZABADFALVI József-VIGA Gyula (szerk.:) Répásbuta 35. 10. MARKUS" Michal: Zberné hospodáistvo na Horehroní. Slav, národop. 1961.211-214.; MÁRKUS Michal: Zberné a koristné hospodáistvo. Publ. Slovensko Lud' II. Bratislava, 1975. 745. 11. RAPAICS Raymund: A kenyér és a táplálékot szolgáltató növényeink története. Budapest, 1934. 36-38 12. Vlastivedny slovník obcí na Slovensku. Bratislava 1977.480. 3 Interetnikus kapcsolatok