Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Nádasi Éva: A gazdálkodás és az etnikum viszonya

a viselkedésük a, struktúrában: a határkiterjedés, a házak, a lakosság száma, valamint a szántó és a kert aránya. A társadalmi-gazdasági folyamat szempontjából ez azt jelenti, hogy egységnyi területre mindenütt kb. azonos lakos és ház jut, ill., hogy a határban a szántóterület részesedése hasonló arányú, valamint, hogy többé-kevésbé minden házhoz tartozik intenzív művelési terület (kert) is. Ezek együttesen a gazdaság és a társadalom alapvető összefüggéseire: az eltartóterület és a népesség viszonyára utalnak, melyek ezek szerint az adott időszakban relatíve constansak, s a populáció egyéb jellemzőitől — pl. etnikum, vallás — függetlenek. Vagyis egységnyi terület mindenütt kb. azonos számú népességet tud eltartani, s ebből a szempontból a társadalmi-kulturális különbségek indifferensek. Emellett azonban alapvonásaiban hasonló társadalmi jellemzőkre is következtethetünk, mivel a közel egyenes arányosság megléte prejudikálja a népesség hasonló demográfiai magatartását is. Tudniillik, ha egységnyi terület mindenütt azonos számú populációt tud eltartani, akkor a népességnövekedésnek mindenütt alapvető feltétele a falu határának növekedése, ill.. ennek állandó volta esetén a populáció számának is constansnak kell maradnia. Úgy tűnik tehát, hogy a társadalom demográfiai önszabályozása mindenütt hasonló okok miatt, hasonló jelleggel — de nem biztos, hogy hasonló módszerrel — zajlik. Ez utóbbinál már lényegesek lehetnek az objektív lehetőségek mellett a kulturális különbségekből, a tradíciókból fakadó eltérések (pl. születéskorlátozás, elvándorlás, határnagyság növelése, ipari vagy egyéb munka vállalása stb.). A korrelációs mátrix szintjén — ahol a két-két tényező közötti kapcsolatok, azaz a lineáris viszonyok tárulnak fel — lényegében ugyanezt az eredményt kaptam. Erős kapcsolat mutatkozott pl. a szántóterület és a lakosságszám között, amely a föld eltartóképességének azonos voltán túl arra is utal, hogy a műveléshez — földrajzi fekvéstől függetlenül — mindenütt ugyanannyi élőmunkaerőre volt szükség, mivel a művelési módok és a technikai színvonal is mindenütt hasonló volt. A gazdálkodás alapvető jellege is megnyilvánul a szántó és a rét, ill. a szántó és a legelő közötti erős kapcsolat következtében. E tények, s az első két tényező erősebb összefüggése azt mutatja, hogy a tradicionális gazdaság már elmozdult a belterjesség irányába. Végül a lakosságszám és a házak száma közötti nagyon erős korrelációból következtetni lehet egyrészt a családszerkezet hasonlóságára, másrészt — ebből, valamint a relatíve homogén gazdálkodásból eredő — kulturális vetületére: a lakáshasználat hasonló módjára.

8 A faktorokról — mivel a módszer részletes bemutatására nincs lehetőség — annyit kell elmondanom, hogy bizonyos jelenségek létrejöttében és alakulásában több tényező együttes hatását ragadják meg, s így a valóságnak adekvátabb megközelítését jelentik. Segítségükkel a tényezők belső kapcsolatrendszere is feltárul, mivel kiderül, hogy a megfigyelt tényezők milyen mértékben dominánsak, ill., hogy mennyire függnek egymástól. A faktorok tehát tulajdonképpen a struktúra összetett alakelemei, melyek segítségével elemezhetjük, rekonstruálhatjuk a tényleges folyamatok viszonyait, tartalmát és mértékét. Ezek mind adott mennyiségként jelentkeznek, melyeket „le kell fordítanunk" saját diszciplínánk nyelvére, de ezen túl az eredményeknek annak rendszerében is helytállónak kell lenniük. 8. A konferencia résztvevői BALASSA M. Iván korreferátumából értesülhettek arról, hogy a ház szerkezetében sem mutat etnikumhoz köthető sajátosságokat, mivel országszerte hasonló funkciókat kellett ellátnia. Kettőnk kutatási eredménye - mely egymástól függetlenül, eltérő területeken folytatott vizsgálatok konklúziója --, kölcsönösen kiegészítik és igazolják egymást. 25