Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Nádasi Éva: A gazdálkodás és az etnikum viszonya

NÁDASI ÉVA A gazdálkodás és az etnikum viszonya E problematikához kapcsolódóan, de — összehasonlításként — egy más országrész, a Dél-Dunántúl folyamatairól szeretnék néhány szót szólni. Ebben a feltételezett régióban, azaz Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyékben egy 181 kutatópontra kiterjedő, széles körű, kérdéskörét tekintve összetett etnoszociológiai kutatást folytattam, amely érdekes konklúziókat eredményezett.

1 A vizsgálat a 20%-os minta alapján próbálta az adott egységek, ill. a régió gazdaságának és társadalmának alapvető struktúráját leképezni, de ezen túl a két szféra összefüggéseit, kapcsolataik mibenlétét is megpróbálta feltárni. Ennek érdekében kétféle adatbázissal, lágy és kemény adatokkal, azaz kérdőíves anyaggal és statisztikai adatok sorával dolgoztam.

2 Most az utóbbi feldolgozás legfontosabb eredményeiről szólnék, ami lényegesen megváltoztathatja a kultúrák, Ül. a kulturális és/vagy etnikai csoportok egymáshoz való viszonyáról, kapcsolatairól vallott felfogásunkat. A kultúrák érintkezése — mely fogalmat széles értelemben használom, a társadalmigazdasági totalitást értve alatta —, napjaink folyamata is, egészen hétköznapi jelenség pl. egy több nemzetiségű falu esetében. Erre a dél-dunántúli régióban bőven van példa. Kérdéses azonban az, hogy ebben az esetben is ugyanazok a folyamatok játszódnak-e le, mint távoli kultúrák találkozásánál, s feltételezhetjük-e, hogy az érintkező egységek egymástól alapjaikban eltérő intakt struktúrák, illetve azt, hogy azok az etnikus specifikumok, amit mi annak vélünk, valójában az etnikumból mint elkülönítő tényezőből eredeztethetők-e, vagy valami másból. Mire is gondolok? Pl. VIGA Gyula a bükki szlovák falvak táji munkamegosztásáról írt tanulmányára,

3 amelynek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy vajon az adott esetben a „bükkiség" ténye, vagy szlovák mivoltuk a döntő jellemző. Véleményem szerint az előző. Azaz a munkamegosztásban elfoglalt helyet a táj ökológiai adottságai határozzák meg elsősorban, nem pedig az etnikum jellege. Az említett példa is bizonyítja, hogy általában hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy A és B kultúra találkozásánál e kettő alapvetően eltérő egymástól, csak épp az nem tisztázott, hogy mit tekintsünk annak. Ebből következően — kis túlzással — esetenként és kutatónként más és más elem-vagy jelenségkomplexum válik fontossá. De elsősorban nem az a baj, hogy mindenki a maga területe felől közelíti meg a problémát, hanem az, hogy nagyon gyakran az „input-output" szintnél, azaz a jelenségek elemzésénél nem jutunk 1. NÁDASI Éva: Falu és csoporttípusok (kutatási zárótanulmány). Pécs, 1983. 2. NÁDASI i. m. (1983). 3. VIGA Gyula: A bükki szlovák falvak szerepe a táji munkamegosztásban. A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványa XV. Miskolc, (1984). 23