Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelmalakok a különböző etnikumk néphitében

delmekhez hasonló képzeteket csak a magyarok közé ékelt, a magyar hitvilággal ezért szoros kapcsolatban álló németek és szlávok között találhatunk. DIÓSZEGI Vilmos specifikus magyar vonásnak tartja a boszorkány fején látható marhaszarvat és szarvasagancsot, valamint a tolldíszt. Ezt a képzetet átvették — DIÓSZEGI Vilmos példáit idézve — a Zemplén megyei Erdőbénye német lakosai, a bajai bunyevácok és más délszláv csoportok.

13 S ezt tapasztaljuk Abaúj és Zemplén területén is.

14 További példáinkat is vegyük a táltoshiedelmek köréből! MÁRKUS Mihály A boszorkányok népe c. könyvében azt írja, hogy a Nyíregyháza környéki tirpákok a táltost csak név szerint ismerik (tátos) és semmit sem tudnak róla.

1

' Ugyancsak ezt tapasztalta a Békés megyei szlovák lakosság körében KRUPA András is. A csabai gazdák a szépen járó, pompás, gyors futású lovakat nevezték totósnak.

16 Ám ez a körülmény önmagában még nem túl sokat jelent, hiszen a magyar népcsoportoknak sem mindegyike ismeri a táltos terminust, pl. a Dunántúl tekintélyes déli részén, a Palócföldön, s Abaúj, Zemplén terüeltén sem, ám ugyanakkor a táltos hiedelemkör elemei más hiedelemalakokhoz kötődően megtalálhatók, élnek. Ugyanez a helyzet a békési szlovákok esetében is. Történetek szólnak a táltosok viaskodásáról, átváltozásairól, amelyeket KRUPA András egyértelműen a magyar anyagból való közvetlen átvételnek tart. Hasonló történeteket közöl Nagylakról és Csanádalbertiből is.

17 Átvéve a magyar megnevezést is, a kiskőrösi szlovákok szerint a foggal született gyermekből tátos lesz.

18 Az ugyancsak Duna—Tisza-közi Bátyán, amelynek lakói katolikus délszlávok, (a maguk megnevezésével rácok) ugyancsak átvették a környező magyar csoportoktól a táltos hiedelmeket. Ezeket az átvételeket a rokon vagy hasonló garabonciás képzetek könnyítették meg, tették lehetővé, néphitmonográfiájában FEHÉR Zoltán együtt is tárgyalja őket. Az általa közölt számos tlátos történet tipikus példája az alföldi magyarság táltos képzeteinek.

19 Utaltam már arra, hogy az északi magyar nyelvterületen, amelyen jórészt a palócnak nevezett magyar néprajzi csoport él, a táltos terminus ismeretlen ugyan, de annál élénkebben él a hiedelmek tudós, s a vele rokon halottlátó alakja. Ez utóbbi csupán a magyar néphagyományra jellemző emberfeletti erejű személy. Alakja az ősi samanisztikus és keleti motívumok mellett keresztény tradíciókat is tartalmaz, amelyek a halottlátó képzetkörében szorosan öszszefonódtak, keveredtek.

20 A magyar és szlovák érintkezési területeken, a magyarok közé ékelődött szlovák, ruszin stb. szórványokon e hiedelemalakok ugyanolyan intenzitással megtalálhatók, mint a magyaroknál. Legtöbb esetben a környező magyarságtól való átvételként. Ez a helyzet pl. az igazolhatóan morva—szlovák lakosságú bükki Répáshuta esetében is.

21 Itt a hiedelmeknek nagyon intenzíven élő alakjai a tudós, a tudóska és a jós. A helyi nyelvhasználatban a tudós a hímnemű, a tudóska a nőnemű alakot jelöli. Foggal született 13 DIÓSZEGI Vilmos 1958. 248—250. 14 BARNA Gábor 1981a. 193. 15 MÁRKUS Mihály 1943. 276. 16 KRUPA András 1974. 278. 17 KRUPA András 1974. 278—279. 18 KRUPA András 1974. 278—279. 19 FEHÉR Zoltán 1975. 73 skk. 20 Itt nem ellentétes megítélésről van szó, hanem a halottlátó képzetkörének különböző forrásairól. 21 Vö. BARNA Gábor: A hiedelmek alakjai Répáshután. (Kézirat sajtó alatt) 92