Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Barna Gábor: Hiedelmalakok a különböző etnikumk néphitében
gyermekekből lesznek. A foggal születés eleme általánosan elterjedt az európai népeknél, s mindenütt a rendkívüli képességeket jelzi a született gyermek jövőjére. Abban a „hiedelemcsoportban" azonban (ez DIÓSZEGI Vilmos kifejezése), amely a magyar táltos — tudós képzetkör, azonban már jellemzője a magyar hagyománynak. 22 Ez a magyar hagyomány található meg mind Répáshuta, mind a békési szlovákok és más területek szlovák csoportjai körében is. 23 A tudós, jós alakja ugyan megtalálható a szlovák néphitben is, ám nem bukkanunk rá az élők és holtak lelkei között közvetítő (mediator) funkciót betöltő hálottlátó alakjára. Ahol ez a jellegzetesen magyar hiedelemalak megtalálható, ott a magyar hagyományok átvételéről van szó. 24 Földrajzilag ez a körzet — néhány kivételtől eltekintve — elsősorban az északi magyar nyelvterületre, ezen belül is jórészt a Palócföldre korlátozódik, amelyen a halottlátó képzetkörének intenzitása a magyar nyelvterület egészét tekintve is a legerősebb. 25 így természetes, hogy az itt élt ill. a ma is élő és működő halottlátók vonzáskörzetébe beletartoznak a terület, a mai Szlovákia déli részének is magyar és szlovák, ill. más nemzetiségű tagjai. Ugyanakkor a földrajzi távolságok sem jelentettek minden esetben akadályt, hiszen pl. az Alföld közepén működött MÉSZÁROS Mihály csépai halottlátót is felkeresték hozzátartozói visszaemlékezései szerint Csehországból, Szlovákiából és Németországból is. 26 A halottlátó intenzív hiedelemkörére bukkanunk a borsodi, abaúji és zempléni szlovák és ruszin falvak esetében is, amely a környező magyar népi hagyomány integrálását jelenti. Rövid hozzászólásomban az egymás mellett élő, egymással számtalan és szoros szálakkal érintkező etnikumok néphitének sajátos és közös vonásaira kívántam rámutatni egy sajátos nézőpontból: az egyes csoportoknál megtalálható, más néptől átvett hiedelemalakok szempontjából. Ezek viszonylag jól elkülöníthetők a befogadó nép néphitének egészét tekintve, s csupán csak egy földrajzilag szűkebb területre lokalizálhatok, jellemzők. Nemcsak gazdagítják, színesítik az adott körzet hitvilágát, hanem egyúttal az átadó fél néphitének bizonyos iellemzőit is megmutatják, mint pl. a magyar néphitből kölcsönzött halottlátó és tudós hiedelemkör, vagy az ugyancsak példával illusztrált, a szláv népektől átvett szellemhit. Az együttélés során az átadott-átvett jelenségek egyúttal relatív kormeghatározók is. Különösen akkor, ha egyértelműen etnikumhoz köthetők, mint a hiedelemalakok többsége. Ha a recens adatainak az átvétel idejét pontosan nem is mutatják, a szórványok esetében (pl. Répáshuta, Erdőbénye) azt mindenképpen jelzik, hogy a szóban forgó hiedelemalak része volt már a szórvány hitvilágának a többségtől való különváláskor is. A befogadó fél részéről az átvétel idejére csak hozzávetőleges pontossággal utalnak, ezt az időszakot a nyelvváltás hosszabb, intenzív szakaszára helyezve. A Kárpát-medencében, azon belül is itt Borsodban, Abaújban és Zemplénben az egymás mellett vagy együtt élő etnikumok (magyar, szlovák, lengyel, német, ruszin) néphitének meghatározó, közös vagy hasonló elemeit itt most nincs mód megvizsgálni. Ám a kétségkívül meglevő eltérések mellett — ame22 DIÓSZEGI Vilmos 1958. 133. 23 KRUPA András 1974. 279—280. 24 BARNA Gábor 1982. 199—211., BARNA Gábor 1981c. 177—189. 25 Vö. BARNA Gábor 1977. 26 BARNA Gábor: Mészáros Mihály, a csépai halottlátó. (Sajtó alatt) 93
