Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelmalakok a különböző etnikumk néphitében

vák—magyar határ északi oldalán is tovább követhető.

8 A nora-hiedelmek csakis erre a jól körülhatárolható területre jellemzőek. A vidék nép- és településtörténetének ismeretében nyilvánvalónak látszik meglétét egy lengyel, keleti szlovák, ruszin kulturális hatással, valamint ezeknek az etnikumoknak Abaúj és Zemplén magyarságába való beolvadással magyarázni. A magyar néphitanyag áttekintése arra az eredményre vezetett, hogy vámpirisztikus lények felbukkanása más magyar népcsoportoknál is idegen (román, német, szláv) etnikumok hatásának eredménye.

9 A norával rokon, vagy vele megegyező hiedelemlények szórványos felbukkanásai pedig jelenlegi ismereteink alapján mind más nemzetiségi szórványokhoz köthetők. így pl. a bükki Répáshuta morva—szlovák, ill. Borsod megyei Emőd-Istvánmajor lengyel eredetű népességéhez. (Itt jegyzem meg, hogy az utóbbi időben erőteljesen felmerült a nora-hagyománynak a kassai medencébe és környékére költözött — telepített lengyel lakossággal való kapcsolatba hozása. E lengyel közösségek az elmúlt évszázadok folyamán részben magyarrá váltak, főleg a délebbi területeken, részben pedig elszlovákosodtak. E lengyel eredetű közösségek kutatása nagyon fontos feladata éppen Abaúj, Borsod és Zemplén néprajzi kutatóinak. A nora képzetkörének elemzése és az összehasonlító vizsgálatok során kimutattuk, hogy a vámpír alakja és a vámpirisztikus képzetek a magyar hagyományban ismeretlenek, utaltunk arra, hogy hasonló elemek a magyar boszorkány és lidérc hiedelemkörben azonban előfordulnak. Itt a boszorkánynyomás és a lidércnyomás képzetére utalhatunk. Ez eredményezhette azt, hogy az egyes magyar közösségekben a nora és más hiedelemalakok képzetköre összefonódhatott.

10 Abaúj, Borsod és Zemplén vizsgált területein egyes településeken az idegen etnikum meglétére, s megmagyarosodásuk után továbbélő hagyományaikra mutatnak a hiedelemalakok olykor nem magyar (hanem ahogy mondják tót) megnevezései: pl. bosorka = nőnemű boszorkány, bosor =• hímnemű boszorkány, vid'ma = boszorkány, a szellemlények közül: strasko, straska — ijesztő, illetőleg tevékenységük ismertetéséül használt kifejezések elvogyilták (vod'il, vodzil = elvezet), pokutováltak (pokutoval = ijeszt).

11 A magyar néphitvilág szerkezetében a hiedelmek alakjai közül sokkal hangsúlyosabb a természetfeletti erejű személyek hiedelemköre, mint a természetfeletti lényeké. Ott tehát, ahol a kutatás során azt tapasztaljuk, hogy a természetfeletti lények köre nagy, a szellemhit nagyon erős, ott feltétlenül gyanakodhatunk a magyar közegben arra, hogy valamilyen más (szláv, német, román) etnikum tartós hatását látjuk. Ilyen terület Abaúj, Zemplén és Borsod vidéke is.

12 Kutatásaink során azonban nemcsak idegen népektől való átvétellel találkoztunk, hanem megfigyelhettük a magyar népi hitvilág hatását is a köztünk élő más nemzetiségek hiedelmeire. E tényre a magyar szakkutatás már többször is utalt. A magyar táltos hiedelmeket elemezve DIÓSZEGI Vilmos részletesen foglalkozott a boszorkányok fejviseletével, amelyet a hiedelmek szerint a boszorkányok felismerői láthatnak. Arra a megállapításra jutott, hogy a magyar hie8 MJARTAN. Ján 1953. 9 BARNA Gábor 1981b. 417—418. 10 BARNA Gábor 1981b. 11 BARNA Gábor 1981a. 203—204. 12 BARNA Gábor 1981a. 199 skk. 91