Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelmalakok a különböző etnikumk néphitében

BARNA GABOR Hiedelemalakok a különböző etnikumok néphitében A magyar néphit kutatása során a hiedelmeket elemző és vizsgáló kutatók mindig fontos hangsúlyt fektettek a társadalmi-kulturális háttér megrajzolására. Bár az utóbbi években egyre gyarapszik a történeti szempontú tanulmányok száma,

1 legjelentősebb eredmények inkább a szinkron szemléletű, a magyar hiedelemanyag egészét

2 vagy egy részét,

3 feltáró vizsgálatok során születtek.

4 Több olyan tanulmány is készült, amely egy-egy település, tájegység hiedelmeit elemezte, s rámutatott a bennük megtalálható lokális sajátosságokra, specifikumokra.

0 Ebben a vonatkozásban a szerzők a különböző etnikumok egymásrahatására nagy figyelmet fordítottak. A hiedelmek, a hitvilág a népi kultúrának viszonylag lassan változó, alakuló, sok archaikumot őrző része. Maradandóságát az erkölccsel, a vallással való szoros kapcsolatának köszönheti. A hitvilág az emberi cselekedetek egyes részterületeit — az erkölccsel és a vallással együtt — befolyásolja, sajátos cselekedeteket kiváltva, de alakítja az emberek világképét is, egyfajta magyarázatot adva az embert körülvevő természeti és társadalmi környezetre. Konkrét megvalósulásuk (mágikus cselekedetek, tiltások — azaz negatív cselekedetek) elmondás során mindig változatok keletkeznek, e változatokból pedig szépen kiolvasható a hiedelemvilág váza, a hiedelmek egyfajta rendszerszerűsége. Különösen jól tanulmányozható ez a vonás a hiedelmek mitikus tulajdonságokkal felruházott alakjainál, a mitikus alakoknál, amelyeket a kutatás emberfeletti erejű személyekre és csupán a hiedelmekben élő természetfeletti lényekre tagol. E mitikus lények a hitvilág sztereotip alakjai, hiedelmeik jellemzik és meghatározzák a hitvilág jellegét. Ezáltal alkalmasak arra, hogy az egyes közösségek, etnikumok hitvilágának közös és eltérő jellemvonásait is megnyugtató pontossággal megrajzolhassuk. Elsősorban nagyobb összefüggésekben vezet ez a fajta összevetés eredményre, hiszen a hiedelmek mindig konkrét változatokban élnek, s megvalósulásuk során könnyen keletkezhetnek csupán csak az adott közösségre jellemző vonások, párhuzam nélküli invariánsok. Ha ezeket a hitvilág egészéhez viszonyítjuk, rávilágíthatunk megjelenésük okaira, amelyeket pedig konkrét elemzések során kell felfejtenünk. Az invariánsokat létrehozó ilyen okok között tarthatjuk számon az egymás mellett élő, vagy az egymással kever1 DIÓSZEGI Vilmos 1958. bő irodalommal, HOPPAL Mihály—ISTVÁNOVI CS Márton (szerk.) 1978. SCHRÄM Ferenc 1982., CS. PÓCS Éva 1983., KLANICZAY Gábor 1983., MAKKAI László 1983., s ez csupán néhány példa a gazdag irodalomból. 2 BIHARI Anna 1980. 3 FERENCZI Imre 1957., BARNA Gábor 1981c. 4 CS. PÓCS Éva 1964., GULYÁS Éva 1976., FÜGEDI Márta 1978, 1982., BOSNYÁK Sándor 1980, 1982., KOVÁCS Endre 1982. és további tanulmányok. 5 FÜGEDI Márta 1978., BARNA Gábor 1979., BARNA Gábor 1981a, lásd még 4. jegyzetet, különösen a Folklór Archívum néphitmonográfiáit. 89