Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Voigt Vilmos: Van-e határa egy népi kultúrának?
lógus 101 változatot említ, 20 előkerült 2 mexikói változat, 21 ma már ismerünk 4 kínai változatot is 22 stb.) Ami az elterjedés szempontjából tanulságos, a következőképpen összegezhető: a történet már legalább az antikvitás óta él (Milds, illetve a balkáni változatokban Trojan cv> Trajanus neve is erre vall). Innen alkalmanként igen sokszor (alkamanként akár irodalmi vagy iskolai forrásból is) átvehették. Néhány változat biztosan így magyarázható. Azt is nehéz lenne pontosan bizonyítani, ugyan mikor és hogyan kerültek mondjuk a latin-amerikai változatok éppen Chilébe, Brazíliába és Mexikóba (és nem máshova). Ma Európában két nagy tömbben fordul elő: több mint 100 ír és több mint másfél száz szerb-horvát szöveget ismerünk. Az ezek közti összefüggésről semmi komoly megállapítást nem tehetünk. Még az is tüzetes vizsgálatot igényelne, hogy a kisszámú változatokban előforduló ázsiai és afrikai szövegek (a koreaitól és kínaitól Ghánáig és Etiópiáig) vajon milyen módon kapcsolódnak össze: genetikus vagy csak tipológikus egyezésnek tekinthetők. A jól ismert európai anyagban feltűnő, hogy néhány terület (pl. Skandinávia, a Baltikum) nem ismeri a történetet. Lehet azonban, hogy ennek a tisztázatlan műfaji hovatartozás az oka: a szerb-horvát szövegek jó része ugyanis nem mese, hanem helyi monda, és ezeket csak a kutató figyelme vonta be a mesetípus-katalógusok adattárába. Az a kép, miszerint balkáni kisugárzásúnak tekinthettük a Midas-történetet (az 1961-es mesekatalógus még nem idézte az ír változásokat), egy csapásra megváltozott akkor, amikor előkerültek a kelta szövegek. Ilyen esetben a folkloristák rendszerint a szó szoros értelmében vett elterjedés helyébe a migrációt illesztik magyarázatként — nem sok eredménnyel. Távolsági kereskedelem, hajósok, kereszteshadjáratok, eretnekek, habánok, vallon telepesek, cigányok, titkos mozgalmak, hadjáratok hivatottak arra, hogy a folklóradatok térbeliségének bizarr voltát — ha egy-egy esetben meggyőzőnek is tűnő érvekkel, minél több azonban az ilyen „biztos" magyarázat, annál több kételyünk ébred e megoldás egészben véve alkalmazható volta iránt. Ügy gondoljuk, a korábban vázolt elméleti-terminológiai keretben mégiscsak tovább juthatunk egy lépéssel a kultúra térbeliségének leírását illetően. Nyilvánvaló, hogy az ilyen és ehhez hasonló elterjedési adatokat nem lehet egy pusztán inventárium-jellegű, vagy topográfiai jellegű metanyelvi leírással megragadni. A tipológiai jellegű metanyelvi leírás ugyan már figyelembe veszi az etnoszféra és a szocioszféra tényezőit, nyilvánvaló azonban, hogy ezeken belül meg kell különböztetni egymástól néhány módosító tényezőt, hiszen például a pirospaprika mint fűszer, a kávé mint élvezeti cikk, a nagycsalád mint társadalomszerkezeti egység, a görög katolikus vallás vagy az AaTh 449 mesetípus megléte nem azonos módon ragadható meg a szocioszféra keretein belül. Anélkül, hogy itt egy teljes kultúraelméletet vázolnánk fel, szeretnénk utalni egy további megkülönböztetési lehetőségre. Célszerűnek látszik ugyanis az etnoszférán és szocioszférán túl önállónak tekinteni a kultúrát, mint újabb metanyelvi szintet, pontosabban ezt két további szintre bontani. (Többre is lehetne, azonban egyelőre ennyi biztosnak látszik.) Kiindulva azokból a felismerésekből, amelyeket a szovjet szemiotika tartui iskolája már kidolgozott, megkülönböztethetjük egymástól az elsődleges és 20 Ó SÜILLEABHÁIN, Seán— CHRISTIANSEN, Reidar Th. 1963. 157—158. 21 ROBE, Stanley L. 1973. 127. 22 TING, Nai-Tung 1978. 123. 81
