Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Voigt Vilmos: Van-e határa egy népi kultúrának?
ki néprajztörténetünkből, illetve a térbeliséget is bemutató összegezéseket áttekintő szemlékből.) 13 ERIXON voltaképpen a természeti környezet, a táj különbségeit érzékelteti, utal az életmódok ennek megfelelő eltéréseire is, ehhez képest azonban egyes tárgyak és főként a településtípusok meg háztípusok elterjedését tartja a kultúra térbeliségét megbízhatóan jelző elemnek. Feltűnő, hogy igazi elmélet nem fordul elő ebben az áttekintésben, meghatározást, fogalmi rendszerezést nem találunk. Úgy látszik, arra van szükségünk, hogy az empirikus néprajzi és a teoretikus társadalomtudományi felismerések között előbb mintegy fogalmi áttekintést, rendszerezést adjunk, és csak ezután foglalkozzunk ismét azzal a problémával, miben is állhat egy népi kultúra határa? A részletes dokumentáció mellőzésével, és csupán a legfontosabb fokozatokra utalva az alábbi csoportokat állapíthatjuk meg, illetve különböztethetjük meg egymástól. A) A természeti környezet térbelisége: Ez a tárgyrendszer jelenségeit tartalmazza (domborzat, éghajlati és biológiai viszonyok, stb.). Nyilvánvaló, hogy ezzel összefügg például a termesztett növények milyensége, hozama, az egységnyi területre jutható maximális népsűrűség, a közlekedés lehetőségei révén a különböző területek közti kapcsolat, stb.. vagyis fejlettebb társadalmi szinthez tartozó térbeli vonatkozások, ezt önmagában mégis természeti jelenségként foghatjuk fel. B) A táj térbelisége: Szükséges, hogy megkülönböztessük ettől az ember és természet kölcsönhatása nyomán létrejött környezetet is, vagyis a földművelés, erdőgazdálkodás, települések, közlekedés és más tényezők által meghatározott térbeliséget. A burgonya (és általában a kapás növények) elterjedése, agrotechnikai újítások (égetéses irtás, nehézeke), településszerkezeti változások (tanyásodás, telepesfalvak, új városnegyedek, bolygóvárosok), de akár a közlekedés módjának megváltozása (új hajókhoz illő kikötőtípusok, vasút, autópályák, stb.) mind-mind ilyen jellegű tárgyrendszert alkotnak. C) Az etnoszféra térbelisége: Még mindig tárgyrendszerként foghatjuk fel a különböző etnikumokhoz kapcsolódó populációk egymáshoz viszonyított térbeliségét. Egy-egy etnikumhoz hozzátartozik az a terület, amelyen megtalálható. Ez a terület lehet igen sokféle (homogén, expandáló, szétszórt, sporadikus, reliktumszerű, stb.), minden esetben van azonban térbelisége is a különböző etnikus egységeknek. Bizonyos mértékig akár a szocioszféra térbeliségéről is beszélhetünk, hiszen a társadalom egyetlen egysége (család, közösség, állam stb.) sem képzelhető el térbeliség nélkül, közvetlen célunk érdekében azonban nincs szükség arra, hogy az etnoszféra és a szocioszféra térbeliségét itt, a tárgyrendszer szintjén különböztessük meg egymástól. Ha a metarendszerek térbeliségét vizsgáljuk, látszólag ettől teljesen eltérő csoportokat állapíthatunk meg. Ha egy-egy megnyilvánulási formát választunk ki, jobban láthatjuk, hogy ezek össze is függnek egymással, meg is különböztethetők egymástól. Például az építkezést véve alapul a havasi pásztorkunyhók vagy a vízben található cölöpépítmények elterjedése tulajdonképpen inventárium jellegű listában foglalható össze, ahol az előfordulás nem önmagát magyarázza, hanem a 13 Ezzel kapcsolatban PALÁDI-KOVÁCS Attila áttekintése (1976) is jelzi, hogy itt még igen sok a feldolgozandó tény és jelenség. Ugyanő utal a további szakirodalomra, sőt a korábbi magyar topográfiai, statisztikai munkákra is. Ezeket is érdemes lenne egyszer a térbeliség kérdéskörének kutatástörténete szempontjából áttekinteni. 78
