Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Paládi-Kovács Attila: Kulturális határok és kontaktzónák Észak-Magyarországon
hegyháti járásokat kapcsoltak magukhoz. 22 Ugyanis ezekkel könnyen megoldható volt a közlekedés a folyóvölgyekben. Mégis, még ezeknek a rövid hegygerinceknek a vonalában (Mátra, Bükk) is kialakult valamilyen laza kulturális határ. Legalábbis a palóc kutatások erre az eredményre vezettek. 23 Az sem véletlen, hogy a folyóvölgyek kapujában, a síkság és hegyvidék találkozásánál a vásárvárosok valóságos gyűrűje alakult ki. A magyar—szlovák nyelvhatárnak ma csak néhány szakasza húzódik hegygerincen: pl. Vág-völgy, Csermosnya-völgy, Bódva-völgy, az Ipoly-völgy egyes szakaszai. Ilyen esetekben a népi és kulturális határ is hangsúlyosabbá válik. 23a 4. A nyelvhatár — VILKUNA felfogása szerint — csupán egy a kulturális határok közül, még akkor is, ha más karaktere van, mint a természeti, a felekezeti vagy az államigazgatási határoknak. Hozzáteszi: ,,A nyelvi határt normális körülmények között nehezebben lehet átlépni, mint bármilyen más kulturális határt, ezért a nyelvi határok általában a legtisztábbak és a legtovább maradnak meg. A nyelvi határ sokkal szembeötlőbb, mint más kulturális határok." 24 A szlovák—magyar nyelvhatárnak a Rima és a Hernád folyó közé eső szakasza a XVII. század óta lényegesen nem változott. 2 ' Abaúj-Zemplénben viszont a XVII. század végét követően délebbre tolódott. Addig a magyarság egységes tömbben lakott Kassáig, és a Tárca völgyében szlovák falvakkal keverten mélyen felnyomult településeinek füzére csaknem Bártfáig. Az ismert hadjáratok következtében azonban Kassa vidékén a magyar falvak zöme elpusztult, Abaúj-Zemplén délebbi tájain is falvak sora néptelenedett el. Benépesítésük jórészt Sáros és Észak-Zemplén szlovák, ruszin jobbágyaival történt. Ilyenformán a nyelvhatár Kassától délre tolódott, akárcsak Tőketerebes és Nagymihály vidékén, s a szlovák, ruszin szigetek megjelentek Abaúj és Zemplén déli részein is. Amikor nyelvet mondunk, népre, etnikumra is gondolunk, noha az etnikai határ nem minden esetben egyezik meg a nyelvi határral. Az adott konkrét esetben viszont a nyelv és az etnikum egynek vehető, bár mindkét oldalon találhatók az újkorban nyelvet váltó, asszimilálódó falusi és városi közösségek. Ami a nyelvi határátlépést illeti, vizsgálataink azt mutatják, hogy a nyelvhatár mindkét oldalán törekedtek ennek a gátnak a leküzdésére. Az 1930—40-es évekig különösen a szlovák oldalon éltek nagy számban magyarul értő, beszélő emberek. A következő generációk esetében fordított helyzet tapasztalható. Gömörben, Nógrádban az ún. „cseregyermek" intézmény a XIX. század elején már biztosan megvolt a nyelvtanulás előmozdítására. Valószínű, hogy több százados múltja van ennek az intézménynek nemcsak magyar—német, hanem magyar— szlovák viszonylatban is. 26 A nyelvismeret azonban még a kontaktzónában sem terjedt ki a népi közösségek egészére, sőt a vegyes etnikumú városokban (Kassa, Rozsnyó, Jolsva, Cselnek) sem volt mindenki két- vagy háromnyelvű. Mindazonáltal a közvetlen interetnikus érintkezés, a gazdasági és a kulturális javak cseréje mindig is a nyelvhatár menti zónában volt a legélénkebb. 22 Lásd még Baranya, Veszprém és a régi Szatmár megye természeti tájainak kapcsolódását. 23 Lásd PALÁDI-KOVÁCS Attila: A Palócföld kiterjedése c. dolgozatát (sajtó alatt). 23a A hegygerincek mint természeti határok alaposan megnehezítették a hagyományos közlekedést és szállítást. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973c. 24 VILKUNA, 1975b. 754. 25 ILA Bálint 1942—1975. I—IV. 26 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982b. 314. 65
