Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Paládi-Kovács Attila: Kulturális határok és kontaktzónák Észak-Magyarországon
Sokkal kisebb jelentőségűek a nyelvjárási határok. Általában azok is egybeesnek más kulturális határokkal, s tanúskodnak a nyelv- és népterület belső tagolódásáról. A nyelvhatár mentén fekvő apró nyelvjárásszigetek, mint a csucsomi és magyarbődi a kontaktzóna sajátos helyzetű pontjai. Mint ahogy az abaúji ó'-ző nyelvjárástípus szétszórt szigetei (pl. Nagyszalánc, Pusztafalu, Nagybózsva) szintén egy korábban összefüggő, kompakt egységet alkotó nyelvjárás maradványai, nép- és nyelvtörténeti „tanúhegyei." 5. A felekezeti-vallási határok, ha hosszabb időn át fennmaradnak, kulturális határokká válnak. 27 Különösen akkor, ha egybeesnek másfajta határokkal is. Vizsgálva a szlovák—magyar nyelvhatárnak a Rima és az Ondava—Bodrog közötti szakaszát, azt találjuk, hogy a nyelvi, etnikai, és kulturális határ sok esetben felekezeti határ is egyben. Az 1900. évi népszámlálás adatai alapján BALOGH Pál minden településre kiterjedően megrajzolta a különböző etnikumok és felekezetek elterjedtségét. Dokumentálta azt a tényt, hogy a Gömör északi felében élő szlovákság túlnyomórészt evangélikus, a megyei déli részén élő magyarok nagyobb fele pedig református vallású volt. Közvetlenül a nyelvhatáron található néhány evangélikus magyar falu is. 28 Rozsnyó környékén — különösen a Csermosnya-völgyben — az ellenreformáció eredményeképpen a XVIII. század folyamán megerősödött egy kisebb magyar katolikus tömb. Ezzel határos a Sajó felső völgyében és a szomszédos Dél-Szepesben élő evangélikus szlovákság és németség. Abaúj-Tornában ismét változik a kép. A Kassa vidékén és a Kassa—Szomolnoki hegyvidéken élő szlovákság szinte teljes egészében római katolikus. Ezzel szemben a közöttük levő magyar nyelvszigetek többsége a református vallást követi (pl. Magyarbőd, Györké, Felsőcsáj, Nagyszalánc). Felekezeti különállásuk erősítette etnikai, nyelvi különbözőségüket. A Bódva felső völgyében, Jászó és Szepsi vidékén a magyar falvak zöme római katolikus, itt mégis viszonylag éles a nyelvhatár. Ugyanis az érintkezés nem katolikus szlováksággal történt, hanem a szepesgölnici medence németségével és annak szórványaival, mint Stósz és a két Mecenzéf. 29 A Zempléni-hegységben a Nagymilic vízválasztójánál érintkezik a magyar és a szlovák nyelvhatár. Mindkét oldalon felekezeti kevertség tapasztalható, aminek tanulságos néptörténeti háttere van. A református szlovák Vaj kóc esete arra példa, hogy még „magyar vallás"-t követő közösség is asszimilálódhat. Három görög katolikus szlovák falu népe eredetileg ruszin volt. További két falu pedig ruszinból szlovákká válván az „orosz vallás"-t is letette, s római katolikussá lett. 30 Hasonló folyamat több magyar és ruszin faluban lejátszódott, Zemplénben is az Ondava és a Labore síkságán. A felekezeti határok az északi magyar népterület belső tagolódásában szintén fontos szerepet játszottak. Különösen jelentős e tekintetben a római katolikus valláson levő palóc-barkó néptömb és a túlnyomóan protestáns borsodgömöri tömb határvonala a Rima, a Sajó és a Bán patak völgyében. 31 A Sajó és a Bodrog közötti térség nemcsak domborzatilag, hanem felekezetileg is erősen 27 VILKUNA, K. 1975b. 753. 28 Ilyen pl. a Balog-völgyben Padár és Perjése község, Csetnek szomszédságában Kuntapolca, Rozsnyótól északra Csúcsom. Vö. BALOGH Pál 1902. 504—512. 29 Az abaúji felekezeti határokról: BALOGH Pál 1902. 517—524. 30 BALOGH Pál 1902. 527. 31 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1968. 191—194.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 13, 178. 66
