Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Kulturális határok és kontaktzónák Észak-Magyarországon

egyik nyitó előadását Kustaa VILKUNA akadémikus a nyelvhatár, népi határ, kulturális határ kérdésköréről tartotta.

7 Anélkül, hogy az 1970-es évek minden e tárgyban történt fejleményét fel kívánnánk sorolni, még néhány tényt meg kell említeni. Ugyanis a kultúrterületek és határok kérdéskomplexumának szentelték a szerkesztők a Matthias Zender professzor tiszteletére 1972-ben kiadott Festschrift legnagyobb részét is. Az ott közölt tanulmányok közül különösen figyelemre méltó Christo VAKÄRELSKIÉ, amely Bulgária kulturális tagozódásának talán legfontosabb tenyéré hívta fel a figyelmet. Azt a kontakt zónát dokumentálta, amely Szófiától keletre terül el és észak—déli irányban húzódva kettészeli a bolgár nyelvterületet. Tilennyolc jelenséghatár húzódik ebben a sávban közel egymáshoz, s meggyőzően mutatja Nyugat-Bulgária elkülönülését a nép- és nyelvhagyományok területén.

8 A Zender-Festschriftben olvasható PEETERS dolgozata a belga—holland politikai és népi határvonalakról, továbbá KRAMARIK és VAREKA egyegy írása a Cseh-erdő nevezetű terület etnikai és etnográfiai határairól az anyagi kultúra egyes jelenségei alapján (pl. a parasztházak faltechnikái, eke- és boronaformák, járomtípusok, stb.).

3 Josef GAJEK 1976-ban a Lengyel Néprajzi Atlasz addig publikált lapjai alapján vázolta fel Lengyelország mai területének néprajzi tagozódását. Ismeretes, hogy a lengyel etnográfusok — jórészt MOSZYNSKI indítása nyomán — főképp a „határzónákat" vizsgálták. Különös gondot fordítottak mindig az ún. „északkeleti frontiére", azaz a lengyel nyelvterület északkeleti határszélének néprajzi, nyelvjárási feltárására. GAJEK professzor hat övezetet és 11 kulturális zónát állapított meg. A feltárt kulturális határok többsége északról délnek tart, vagy északnyugatról húzódik délkeleti irányba.

10 Várható, hogy a nemzeti néprajzi atlaszok publikálását követően Európa más részein, országaiban is fellendül majd a kulturális határok, illetve a kultúra térbeli tagozódásának vizsgálata. Egyáltalán nem időszerűtlen tehát, ha az eddigieknél behatóbban, a részletekben jobban elmerülve nyúlunk ehhez a kérdéskörhöz Magyarországon is. 2. A kultúrhatár fogalmának használatát TALVE csak abban az esetben tartja megfontolandónak, ha sok fontos jelenség elterjedtségénél tapasztalható egybeesés. Különösen akkor, ha ezek a szignifikáns jelenségek a népi kultúra különböző szektoraiba tartoznak (pl. település — építkezés, földművelés, táplálkozás, járművek, stb.). Viszont, ha a jelenségek viszonylag újak, helyesebb innovációs területről beszélni. Ugyanis ezen területeknek és határaiknak még nincsen „történeti mélységük". KOLSRUDra hivatkozva jegyzi meg, hogy a kultúrhatárnak lényeges ismertető jegye az ún. egyensúly-szituáció. Ez alatt azt érti, hogy a különböző jelenségek kifejlődése ezen a határon jut a „teljesség stádiumába".

11 Kulturális határnak tehát csak a karakterisztikus kultúrtermetek közötti válaszvonalat lehet elfogadni. Egy-egy jelenség, kultúrelem földrajzi elterjedtségét legfeljebb jelenséghatárrál lehet leírni, illetve csupán ilyen határnak lehet tekinteni. Régen ismeretes azonban mind a dialektológiában, mind az etnográfiában, hogy nincsenek éles kulturális határok, s gyakran még 7 VILKUNA, K. 1975a; VILKUNA, K. 1975b. 8 VAKARELSKI, CH. 1972. 101. és térkép. 9 PEETERS, K. C. 1972.; KRAMARIK, J. 1972.; VAREKA, J. 1972. 10 GAJEK, J. 1976. 166—168. 11 TALVE, I. 1973—74. 56—58.; Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1980a. 61. 62