Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Ujváry Zoltán: az interetnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában
a kapcsolat felvetéséhez és vizsgálatához. De a párhuzam önmagában kevés a kapcsolat tényéhez. A párhuzamok tömegét említhetjük, amelyek előfordulása még két egymás mellett élő nép hagyományában sem jelent kapcsolatot. Gondoljunk pl. a valláshoz köthető szokás jelenségekre, az etnikumoktól független hiedelem-motívumokra stb. A párhuzamokat vizsgáló kutatók módszerében és célkitűzéseiben a múlt századtól napjainkig lényeges eltérések figyelhetők meg. Múlt századi példaként RICHARD Andreet, korunkban, pedig ADRIAN Fochit említem. Az előbbi a párhuzamokat a legkülönbözőbb kultúrákból merítette, anélkül azonban, hogy a népeket történetileg vagy egyéb módon kapcsolatba hozta volna. A párhuzamoknak és a hasonlóságoknak inkább a földrajzi elterjedése volt a cél, mint a kapcsolatoknak egy valamiféle közös kulturális alapra való helyezése. A másik végletben, annak ellenére, hogy a szerző a kérdéses folklór jelenség genezisével kapcsolatban a hipotézis talaján marad, a párhuzamok tekintetében ez egy területen élő — ez esetben a balkáni — népek közös történelmi múltját veszi alapul, amely nyomán eleve feltételezi a kapcsolatot. Lehetséges, hogy ez bizonyos jelenségekkel összefüggésben kijelenthető, de a területi elv és a történelmi háttér (amely még egy kisebb területen is különböző gazdasági, kulturális szintet és sok esetben vallási elkülönültséget is mutat) a kulturális kapcsolatok egészére nem terjeszthető ki. így leegyszerűsíthetőek lennének pl. a Kárpát-medencei interetnikus kapcsolatok kérdései is. A puszta párhuzamok felsorakoztatása tehát önmagában még nem nyújthat alapot az interetnikus kapcsolat megállapítására. A sokirányú komplex megközelítés és vizsgálat az idevonatkozó kutatások lényeges előfeltétele. Migráció és kolonizáció: Az eddigiekben az interetnikus kutatások általánosabb vonatkozású kérdéseit érintettem. Az alábbiakban a problémakör megközelítésének néhány szempontjára szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket az alapkutatás részeként kell tekintenünk. Az interetnikus kapcsolatok, az átadás-átvétel kérdései elengedhetetlenül megkövetelnek két fontos vizsgálatot. Az átadás-átvételnek lehetséges egy felszínesebb módja. Ez nem két nép, népcsoport szorosabb kontaktuásnak az eredménye, hanem különböző foglalkozású egyedek, olykor kisebb-nagyobb — de egymástól elkülönülő — csoportok egyszeri, esetleg néhányszor megismétlődő találkozásából ered. Gyakorlatilag kulturális javak találkozásáról és átcserélődéséről van szó, amelynek a folyamatában elsősorban nem az emberek egymásközti szorosabb kapcsolata — különösen nem két nép lelki kontaktusán is alapuló kapcsolata — indítja meg az átadás-átvétel folyamatát. Ebben az összefüggésben a migráció révén lehetséges, illetőleg kialakulható kapcsolatok kérdései kerülnek előtérbe. E tekintetben az árucsere, a vásározás és az időszaki munkavállalás nyomán létrejöhető kapcsolatokra hívom fel a figyelmet. Idevonatkozóan a gömöri magyarok és a gömöri szlovákok népi kultúrájából említek példákat. Mind a korai feljegyzések, mind a recens adatok egyaránt azt mutatják, hogy Gömörben évszázadokig tartó migrációs folyamat alakult ki az alföldi területek irányába. A múlt századi, de a korábbi adatok is arra mutatnak, hogy a gömöri magyarok és a szlovákok egyaránt az Alföld irányába szállították az áruikat és terménnyel, élelmiszerekkel tértek vissza. FÉNYES Elek írja a múlt században, hogy Gömörből „Debrecenben minden országos vásárkor több száz sze41
