Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Ujváry Zoltán: az interetnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában
kér megy le vassal, sajtárokkal, vedrekkel, szekrényekkel, s más faeszközökkel terhelve, visszamenet... gabonát, szalonnát, bort..." visznek. A múlt században jól ismerték az Alföldön a rozsnyói vászonfehérítőket, akik a debreceni vásárok alkalmával összeszedték a vásznakat és a rozsnyói réteken fehérítették. A „hegyi lakosok télen orsó, guzsaly, fakanál, tál, teknő, kosár, seprű, pokróc, fehér halinapokróc készítésével foglalkoznak" — olvassuk egy múlt századi forrásban — és ezekkel készítőik, valamint „cserépkészítményeikkel a fazekasok, üvegtábláikkal a vándor ablakosok, a sonkolyt kereső barkácsolók Alföldünket minden irányba bejárják, hazulról néha fél évig is elmaradnak." A vásározással, kereskedéssel összefüggő migráció Gömörben különösen jelentős volt a fazekassággal kapcsolatban. Sok falu megélhetését a cserépkészítés, a fazekasság biztosította. MAGDA Pál írja 1819-ben: „Zsaluzsán körül több faluk igen sok tserép edényeket készítenek 's azt le hordván az alföldre szép móddal kipótolják a' vissza hozott gabonával szükségleteiket." A Turóc-völgyi és a Murány-völgyi fazekasok készítményeivel részint maguk a készítők, részint a fuvarozók bejárták az egész Tiszántúlt, eljutottak a Nyírségbe, s évtizedeken át rendkívül nagy mennyiségű cserépedény került Gömörből az alföldi, az észak- és a kelet-magyarországi falvak háztartásába. A nagy múltú kapcsolatra mutat egy 16. sz-i adat, amely szerint a gömöri fazekasok Debrecenben kiváltságokat élveztek. A kapcsolat rendkívül érdekes példájaként említhetjük, hogy Mezőtúron a tűzálló edények készítéséhez az agyagot Gömörből szállították, amelyből a mezőtúri fazekasok gömöri stílusú edényeket állítottak elő. E példában a kulturális jelenségek áramlásának, átadás-átvételének igen szép esetét láthatjuk. Megemlítem — bár nem a migráció problémaköre —, hogy a gömöri kerámia a népi kulturális kapcsolatokban fontos szerepet töltött be a gömöri magyarok és a gömöri szlovákok között. A magyar fazekasok szlovák műhelyekben, szlovák mesterektől tanulták a cserép készítését. A recens hagyományból tudjuk, hogy pl. a Turóc-völgyi, lévárti, a dereski magyar fazekasok elsősorban a Murány-völgyi licei szlovák fazekasok tanítványai voltak. A tárgyi kultúra területéről a példákat bőséggel szaporíthatjuk. Az árucserével kapcsolatos vándorláshoz eddig nem ismert adalékként említhetjük pl. azt, hogy a Turóc-völgyi Köviből szekerekkel mentek Makóra hagymáért, a nyíregyházi tirpákokhoz pedig szalonnáért. Természetesen, nemcsak a kereskedés, a kisipar adott lehetőséget a migrációra, hanem pl. a pásztorkodás, valamint a mezőgazdasági munka. A pásztorkodásnak fontos szerepe volt az ún. belső migrációban is. Erre alább még visszatérek. A juhászattal összefüggő migráció Gömörben felveti a vlah pásztorokkal való kapcsolat kérdését. De nemcsak a pásztorkodással, hanem a népi kultúra más összefüggésében is tanulságos az idegen elemek vizsgálata. Gondoljunk itt pl. a gömöri huszita településekre. Az interetnikus kapcsolatokra a tárgyi kultúra területéről általában lényegesen több példát lehet említeni, mint a folklór hagyományokból. A népszokások, a hiedelmek terén a kapcsolat felfedése sokkal nehezebb, mint a tárgyi kultúra területén. Egy-egy tárgy, eszköz széles körben való elterjedését népek és közösségek közötti felszínes kapcsolatok, rövid érintkezések — pl. az említett vásározás, vándorkereskedés, vándoriparosok — is lehetővé tették. Azonban a szokások életében — és általában a folklór hagyományok tekintetében — csak igen jelentős, szoros kontaktus eredményezhette a kulturális elemek átadását, illetőleg átvételét. A tárgyi kultúra átvételét zömmel racionális okok magyarázzák. A folklór motívumok átvételének már bonyolultabb az útja. A rendkívül 42
