Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Ujváry Zoltán: az interetnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában

UJVÁRY ZOLTÁN Az interetnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában Az interetnikus kapcsolatok kutatásáról általában: Az interetnikus kutatások eredményeinek az áttekintése egy olyan nagy területre vonatkozóan, mint Észak-Magyarország, amelynek a fogalmát vizsgálódásainkat illetően voltaképpen az ún. Felső-Magyarország egészére kiterjesztjük, jóval meghaladja egy tanulmány kereteit. Ez az írás éppen ezért nem vállalkozhat a részletező felmérésre, hanem csak a főbb szempontoknak, a jelentősebb vonatkozó kutatási tendenciáknak a felvázolására bibliográfiai összegzés nélkül. Ha az interetnikus kapcsolatok kérdéseit vizsgáljuk, messzire vissza kell nyúlnunk szaktudományunk történetébe. Áz interetnikus kutatás sokkal régibb múltra tekint vissza, mint a fogalom alkalmazása a néprajzi szakirodalomban. Már a múlt században (sőt korábban is) feltűnt a népélet, a magyarság kultúrája iránt érdeklődőknek, hogy a néphagyomány, a népi nemzeti kultúra számos jelensége hasonlít vagy megegyezik a szomszédos népekével, sőt a távolabbi népek vonatkozó kulturális emlékeivel. Igaz, hosszú idő telt el, míg a tudomány a hasonlóság, a kapcsolat, a párhuzam kérdéseit történeti, gazdasági, társadalmi stb. összefüggéseiben kezdte vizsgálni. A párhuzamok tényszerű megállapítása gyakran merész következtetések levonására indították a kutatókat (1. pl. a nyelvész-történész vita a múlt században a magyarság eredetéről, nyelvéről, kultúrájáról, IPOLYI Arnold analógiái stb.). A kezdetekben soviniszta uszítás, kultúrfölény fitogtatása is hangot kapott. Sajnos, később is, a valós tényeket, a megalapozott vizsgálatok eredményeit is gyakran ebből a nézőpontból ítélték meg a saját nemzeti kultúrájukat legősibbnek tekintő kutatók. Éppen ezért az interetnikus kapcsolatok, a népek közötti kulturális érintkezések kérdéseinek a vizsgálata sok buktatót rejt magában és olykor a nemzeti érzékenységből adódó nemkívánatos megnyilvánulásokat hozott felszínre (1. pl. a sor elején a Vadrózsa-pör). Ebbe az irányba hat az a kutatás is, amely „igaz" eredményeket hirdet teljesen téves, a történeti tényeket, archeológiai leleteket, egyéb dokumentumokat meghamisító, egyoldalúan magyarázó szemlélet alapján. E téren több tudományágban tapasztalható aggasztó jelenség, s egy bizonyos téves alapállás (ősszláv, ősgermán, dák elmélet) nyomán pl. a kontinuitás, a nemzeti kultúra ősi, egyedülvaló jellegének a kritika nélküli elfogadása az interetnikus kapcsolatok kutatását olyan irányba tereli, amelynek az eredménye csak az alapeszmét igazolhatja. A Kárpát-medencei népek egymással való kulturális kapcsolatának a kérdései a társadalomtudományok több ágában korán előtérbe kerültek. A magyarság honfoglalással kezdődő gazdasági, társadalmi és kulturális életének vizsgálata során a legnagyobb hangsúly a szlávokkal való kapcsolatokra irányult. Különösen a gazdaságtörténet és a nyelvtudomány eredményei a Kár37