Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Ujváry Zoltán: az interetnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában
pát-medencei szlávsággal való kapcsolatokat főbb vonalakban megállapították és ezekhez igazodtak egyéb tudományszakok művelői. A kapcsolatok terén különösképperi nagy szerepet kapott a néprajztudomány, hiszen a népi (a kezdeteket illetően nemzeti) kultúra múltjának és jelenének a vizsgálata szorosan összefonódik a Kárpát-medencében élő népekével. Az azokkal való kapcsolat, párhuzam, együttélés stb. a vizsgálatok középpontjába az átvétel-átadás, a prioritás kérdését helyezte. Ez egyébként napjainkig ható szempont, amely nyomán gyakran téves, sőt torz eredmények, illetőleg megállapítások is születnek, elsősorban azért, mert sok kutató eleve abból a tényből indul ki, hogy a kérdéses jelenség szláv, német, román stb. eredetű, s ehhez igazítja a példákat és a párhuzamot. Ez határozta meg többek között az egyébként zseniális szellemű RÓHEIM Géza néphittel, népszokásokkal kapcsolatos kutatásait. De ebből az alapállásból indultak ki mások is, így pl. ez nyomta rá bélyegét MANGA János munkásságára. Néhány vonatkozó példára alább visszatérek. Előzetesen azonban szeretnék még rámutatni ajra, hogy a magyar népi kultúra történeti összefüggésekben vizsgáló kutatók a kapcsolatot nemcsak félkapcsolatnak, hanem a legtermészetesebb alapigazság alapján, a kapcsolat oda-vissza irányuló kölcsönhatásnak (lettlégyen ez akár hatás-ellenhatás is) tekintették. Elképzelhető-e, hogy valaki folyton kap, vesz, elvesz, átvesz, akár évszázadokon át, s tőle soha senki semmit? Nyilvánvalóan nem. Azok a kutatók jártak és járnak a helyes úton, akik a dialektika törvényszerűségeit nem hagyják figyelmen kívül. Ha a címben jelzett kutatási eredményeket akarjuk áttekinteni, akkor részint könnyű, részint rendkívül nehéz feladat előtt állunk. A területünkre vonatkozóan a csak interetnikus kapcsolatokkal foglalkozó tanulmány kevés, ugyanakkor azonban szinte minden jelentősebb publikáció foglalkozik egy-egy, vagy több kulturális jelenség szlovák—magyar—német—ukrán stb. kapcsolataival, illetőleg párhuzamaival. Ugyanezt mondhatjuk az interetnikus kapcsolatok egész magyar nyelvterületre, illetőleg a Kárpát-medencére vonatkozó kutatásáról is. Több jelentős tanulmány középpontjában áll ez a kérdés, s számos kutató munkásságában vezérfonalként jelentkezik a Kárpát-medencei, sőt, távolabbi népekkel való kulturális kölcsönhatások, párhuzamok stb. vizsgálata. Ilyen szélesebben kitekintő kutatások határozzák meg pl. GUNDA Béla, BALASSA Iván, DÖMÖTÖR Tekla, VARGYAS Lajos, BARABÁS Jenő, PALÁDI-KOVÁCS Attila és számos más kutató munkásságát. Idevonatkozóan a tanulmányok sokaságát sorolhatnánk elő. A következőkben az interetnikus kutatások során alkalmazott terminológiai kérdésekről, fogalmakról szólunk röviden. Kapcsolat, kölcsönhatás, érintkezés, párhuzam és analógia: Az interetnikus kapcsolatok vizsgálata során gyakran tapasztalható bizonytalanságot az e témakörű tanulmányokban, közleményekben előforduló különböző fogalmak is mutatják. A legáltalánosabban használt fogalom a kapcsolat, amelyet a kutatók a legkülönbözőbb értelemben fognak fel. Gyakran kapcsolatról beszélnek akkor is, amikor csak párhuzamról, olykor csak távolabbi analógiáról van szó. A kapcsolat a közvetlen kontaktust, a térben és időben való szorosabb öszszefüggést, a műveltségi javak átadásának és átvételének tényét jelöli két vagy több nép kultúrájában. A Kárpát-medence népi kultúrájának vizsgálatában ez a magyarság kapcsolatait illetően a honfoglalás periódusáig vihető vissza. A né38
