Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Vekerdi József: A cigányság Észak-Magyarországon
György, sem én nem találtuk nyomát WLISLOCKI Henrik cigány pandaemoniumjának. SZAPU Magda viszont, ha nem is a WLISLOCKInál felsorolt hiedelemalakokat, de néhány románból átvett figurát fedezett fel Székelyudvarhely környékéről származó dunántúli oláh cigányoknál (vosehki déj ,erdő anyja', a jellegzetes román mamä pädurei átvétele). Ez ismét arra mutat, hogy mindenkori környezetük hiedelemanyagát veszik át, azonban továbbköltözésük után hamarosan feladják az átvett hiedelmeket, amelyek nem vernek mély gyökeret lelkükben. Közös indiai örökséget csak annyiban tudunk kimutatni, hogy maga az animisztikus beállítottság kétségkívül Indiáig nyúlik vissza, tehát a tudatszint megmaradt a másfél évezreddel ezelőtti fejlettségi fokozaton. Talán az erős Mária-kultusz is kapcsolatba hozható Káli istennő indiai kultuszával (Jézus Krisztus alakját egyszerűen nem vették át a cigányok a keresztény vallásokból!). Ezen túlmenőleg azonban csak negatívumokban van közösség az egyes cigánycsoportok hitéletében a nemcigány etnikumokkal szemben. Pl. az imádság hiánya, a személyes istenfogalom hiánya, a vallási szertartások hiánya, és mindennemű tételes hit hiánya jelenlegi ismereteink szerint általános jellemző vonása a különböző cigánycsoportok vallásosságának, éles ellentétben nemcigány környezetükkel. Tehát míg a meséket és dalokat átveszik, addig a hitélet elemeit nem veszik át környezetüktől. Ez a különbség igen lényeges, mert azt mutatja, hogy az interetnikus kapcsolatok során, más etnikumok interetnikus kapcsolataitól eltérőleg, a cigányságnál a hatás a felületi jelenségek átvételére korlátozódik; a mélyebben fekvő mentális szférákban, tehát a gondolkozás és tudati formák szintjén, lepereg a külső hatás a cigány etnikumról. Éppen ezért némi fenntartással kell kezelnünk mindazt, amit mágikus praktikák és jóslások gyűjtésekor cigány adatközlők előadtak. Ha pl. Judit HANESCH-BENEZRA a hajdúhadházi gurvári cigányoktól (akik különösen kevéssé hagyományőrzők, ld. fentebb) felgyűjtötte a környékbeli magyar népi hiedelmeket, távolról sem lehetünk meggyőződve arról, hogy cigány adatközlői valóban hiszik azt, amit neki elmondtak. Idevágó negatív tapasztalatai ERDŐS Kamuinak is, magamnak is bőségesen akadtak. Ha egymás melletti szlovák és magyar településen azonos hiedelemanyagot találunk, bizonyosak lehetünk afelől, hogy ténylegesen élő, interetnikus kölcsönhatásról van szó. A cigányság interetnikus kapcsolatai nemcsak rövidéletűbb hatással járnak, hanem gyakran pusztán látszateredményt hoznak. Ez vonatkozik pl. a cigány álomfejtésekre is. Idevágó gyér tapasztalatok szerint ebben is mindenkori környezetüket követik, közös cigány hagyomány nélkül. Pl. a piszkos víz a magyarországi cigányoknál éppúgy, mint a szlovákiaiaknál, betegséget jelent, mint a magyarban, de pl. a tiszta vizet én — a magyarnak megfelelően — egészségnek hallottam értelmezni, míg a szlovákiai cigányoktól HÜBSCMANNOVÁ „könyv" jelentéssel hallotta, bizonyára helyi szlovák etnikai hatásra. Azonban nem mernék annak a kérdésnek az eldöntésére válaszolni, hogy hisznek-e egyáltalán ebben az álomfejtésben az adatközlő cigányok, vagy éppúgy pusztán a nemcigány külvilágnak (adott esetben a gyűjtőnek) szánják idevágó fejtegetéseiket, mint ahogyan jövendőt mondani kizárólag nemcigányoknak szoktak (egymásnak soha, legfeljebb cigány írók regényeiben), anélkül, hogy legkevésbé is komolyan vennék, amit mondanak. Benyomásom szerint az álomfejtésben — éppúgy, mint különböző hiedelmekben és praktikákban — interetnikus pszeudomorfizmus áll fenn a cigányoknál: külsődlegesen veszik át a hallottakat. Tapasztalataim szerint spontán beszélgetés során csupán arról számolnak be, hogy rosszat álmodtak („arátyi nászúi szúno 294
