Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Vekerdi József: A cigányság Észak-Magyarországon

diklem, de o szunto Dél zsutilas pe mande" ,az éjjel rosszat álmodtam, de a szent Isten megsegített'), és az álom eseményeit cselekményszerűleg értelmezik, nem jelképszerűleg, ami egyébként is erősen idegen az absztrakciót nem kedvelő, hagyományos cigány gondolkodásmódtól. Végül felvetve azt a kérdést, hogy a különböző észak-magyarországi cigánycsoportok népszokásaiban milyen közös cigány, vagy adott környezetüktől átvett elemeket találunk, erre a kérdésre alig tudunk válaszolni, azért, mert némi túlzással azt mondhatnánk, hogy nincsenek cigány népszokások. A daloktól, meséktől, táncoktól és részben hiedelmektől eltérőleg szokásokat igen kis mértékben vesznek át környezetüktől, és önállónak, függetlennek mondható szokásanyaggal is alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek. Ráadásul be kell vallanunk, hogy egyelőre azt sem tudjuk, hogy a kevés számú ismeretes oláh cigány népszokás (leánykérés, lányszöktetés, pénzügyi csoportbíráskodás, halottvirrasztás) vajon a többi cigány csoportnál is él-e? Itt az észak-magyarországi néprajzi kutatásra vár a feladat, hogy kiderítse, hogy pl. a nógrádi kétnyelvű magyar cigányok, vagy a borsodi romungrók, vagy a szabolcsi fódozók körében ismeretesek-e hasonló szokások. Egyelőre csak a halottvirrasztásról tudjuk, hogy mindenütt ismerik vagy ismerték, összhangban azzal, hogy mindenütt él a kísértethit. Azonban a népszokások hiánya is tanulságos. Mutatja azt, hogy az interetnikus kapcsolatok során a cigányok nem vesznek át mindent válogatás nélkül környezetüktől, hanem csak azt, ami hagyományos élet- és gondolkodásmódjuknak megfelel. A nemcigány környezet népszokásai a mezőgazdasági munkából élő parasztság népszokásai voltak, míg a cigányság sohasem folytatott rendszeres mezőgazdasági tevékenységet, és nem élt paraszti életformát. Emellett a paraszti népszokások a falu életének közösségi jellegű megnyilvánulásai voltak, míg a cigányság sohasem képezett falu nagyságrendű, szervezett közösséget. Társadalmi szerkezete és egész gondolkodásmódja kisközösségi volt, nem lépett túl a család nagyságrendjén. Családnál nagyobb egységekben nem tudott gondolkozni a hagyományos cigányszemlélet. Mivel pedig a paraszti népszokások nagyközösségi szervezettségre alapultak, a cigányok természetszerűleg nem tehették magukévá, mert egész életformájuktól és gondolatviláguktól idegenek voltak. IRODALOM A magyarországi irodalmat Id. a szerző tematikus bibliográfiájának idevágó fejezeteiben: VEKERDI József 1982 A magyarországi cigány kutatások története. Debrecen. KLTE Néprajzi Tanszék (Folklór és etnográfia 7.) 29—49. 1. A külföldi szakirodalomból: COLOCCI, Adriano 1889 Gli Zingari. Storia di un popolo errante. Torino 258—274. HANESCH-BENEZRA, J.—SAVOLTA Judit 1982 Sorcellerie et guérison chez les Tsiganes de Hajdúhadház (Hongrie). Etudes Tsiganes 2. kötet 25—33. 4. kötet 10—18. HÜBSCHMANNOVÁ, Milena 1983 Oniromanzia e simbolismo dei sogni fra i Rom slovacchi. Lacio Drom 5. kötet 2—26. HEINZ Mode (Hrsg) 1983 Zigeunermarchen aus aller Welt. Erste Sammlung. Leipzig. 7—48. 295