Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Páll István: Az Észak-Tiszántúl románsága a 18–19. században

sor: Birit mint lakatlan helyet a Szatmár megyei Portelekről áttelepített románokkal népesítették be.

13 Kiskállóba 1768-ban Napkorról települtek át az anyanyelvükön kívül részben magyarul is beszélő románok.

14 VERES Miklós szerint ide csak 1771-ben települtek be románok.

15 Űjfehértót is részben román telepesek lakták, akik 1769-ben költöztek oda.

16 Nyírlugpsra valószínűleg a hetvenes évek közepén költöztek be román telepesek, akik egy 1779-es canonica visitatio szerint a 700 görög katolikus lakos többségét alkották.

17 Bár nem szerepel a hivatalos összeírásokban, mégis említést kell tennünk két Szatmár megyei községről, Rozsályról és Méhtelekről, ahová az 1780-as években a színfalusi román lakosság egy részét költöztették. Erre azért került sor, mert a Szatmár megyei Színfaluba sváb telepeseket kívántak telepíteni, „akik ellenszolgáltatás nélkül foglalhatták el az elűzött románok rétjeit, szántóföldjeit, félszántott ugarjait és telkeit."

18 Ez nem egyedi eset volt: így történt az imént már említett napkori románok esetében is, akik „a felülről odatelepített svábok által elnyomatván, a Kállayak akaratából" Kiskállóba költöztek át.

19 Nemcsak románok, hanem magyar jobbágyok is jutottak hasonló sorsra 1749ben, amikor Vállaj községből Börvelybe költöztették át a lakosokat a német telepesek megérkeztekor.20 A század utolsó, nagyobb számú román népességet megmozgató telepítési akciója 1790-ben zajlott le: ekkor költöztek románok Nyírábrányba.

21 Mint láttuk, a század közepe táján több szabolcsi község kapott román lakosságot. A század végére ez a telepítési lendület erősen lelassult, a földesurak a már addig betelepített népesség munkaerejének saját hasznukra fordítását szorgalmazták: SCHEMBERGER Ferenc, Szabolcs vármegye levéltárának regisztrátora így ír erről 1784-ben: „Mostanában már, miután az urbárium életbe lépett, a mentesítések időtartamával, az ide-oda vándorolgatás formája megváltozott, mert mind a megyék, mind a földesurak által az adómentességre kiszabott évek, amelyeket azért biztosítottak nekik, hogy a teher hordozására képesebbek legyenek, szabályozva, és egységesítve vannak, valamint a felügyelet is erősebb, tehát a helyváltoztatásra kevesebb módjuk van."

22 A román lakosság létszámáról, ill. az egyes községekben a különböző anyanyelvű lakosság arányáról igen kevés adattal rendelkezünk, s a canonica visitatiok és a nyomtatásban megjelent statisztikai művek sem mindig adnak útbaigazítást. Az 1773-as helységnévtár

23 a fentebb felsorolt községek közül három tiszta román (Biri, Kiskálló és Nyíradony), és egy magyar—román községet (Kállósemjén) említ. Az 1779-es canonica visitatio a fentiekben nem szereplő újabb két helységben (Nyírbátorban és Nyírbélteken) talált román lakosságot. Lélekszámot csupán Üjfehértónál tüntet fel: az 1931 lakosból 750 fő görög ka13 PAPP György 1939. 139. 14 Hajdúdorogi Püspöki Levéltár Fasc. 5. N° 20. 1780. Az adatért Udvari Istvánnak tartozom köszönettel. 15 VERES Miklós 1962. 185. 16 VERES Miklós 1962. 185. 17 VERES Miklós 1962. 179. 18 VONHÁZ István 1931. 153—154. 19 Hajdúdorogi Püspöki Levéltár Fasc. 5. N° 20. 1780. 20 VONHÁZ István 1931. 123. 21 PAPP György 1939. 139. 22 SCHEMBERGER Ferenc 1979. 50. 23 Magyarország helységeinek ... 1920. 283