Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Páll István: Az Észak-Tiszántúl románsága a 18–19. században
tolikus, akik közül 340 magyar, 410 pedig román. 2/ ' (Ezen adatnál VERES Miklós bizonyára a magyarság és a román liturgikus nyelvet használó parókiák híveit vette magyar és román nemzetiségűnek, ami nem feltétlenül jelent azonosságot!) VÁLYI Andrásnak a 18. század végén megjelent munkájából is csak az együtt élő lakosság arányáról, és nem számáról szerezhetünk információkat. 25 Leírása szerint területünkön egy község (Biri) tiszta román, kettő magyar—román (Nyíradony és Nyírgyulaj) Szabolcs megyei, Porcsalma Szatmár megyei magyar—román lakosságú helység. (Ez utóbbi község 1773-ban még tiszta magyar lakosságú volt, tehát a románok beköltözése e húsz évben történhetett. A 19. század elején még ukránok is betelepültek a községbe.) 20 SZIRMAY Antal 1810-ben megjelent munkájában a Szatmár megyei községekre vonatkozó adatokat közöl. Eszerint Ura tiszta román lakosságú (a község 1773-ban még lakatlan volt), Csegöld magyar—román vegyes lakosságú volt. (Ez utóbbi 1773-ban és 1796-ban még tiszta magyar lakosságú volt, a románok tehát a 19. század legelején költözhettek a községbe.) Porcsalma — betelepítésének feltételezett idejét fentebb említettem — három nemzetiségű, magyar—román—ukrán lakosságú volt 1810-ben. A községleírások közt SZIRMAY megemlíti, hogy Ura „gyülevész Oláhokból áll", ami új, a századforduló táján keletkezett településre utal. 27 Szabolcs megye 19. század eleji nemzetiségi összetételére nem rendelkezünk megbízható, ill. részletes adatokkal. MAGDA Pál 1819-ben megjelent munkájában Szabolcs megyében nagyszámú román lakosságról tesz említést, egy másik helyen meg csupán 5 románlakta helységről ír, de ezeket sem sorolja fel név szerint. 2 * A csaknem húsz év múlva végzett újabb statisztikai felmérés érdekes változásokat mutat. A legfontosabb ezek közül az, hogy Szabolcs megyéből — legalábbis a statisztika szerint — eltűntek a románok. FÉNYES Elek meg is indokolja, hogy miért nem tüntetett fel román lakosságot: ,,A' görög katholikusok itt nagyobb részt tiszta magyarok, oroszok és oláhok (Bihar vgye szomszédságában néhány helyeken) is volnának ugyan, de mivel ezek a' magyar nyelvet jobban beszélik, mint a' magukét: ez okból őket a' magyarokhoz számítottuk." 29 Ez a megállapítása más források ismeretében helyes, de a helyzetünket némiképp megnehezíti, ugyanis a későbbi népszámlálások több Szabolcs megyei helységben kimutattak román anyanyelvű népességet. Ha Szabolcsban nem is, de Szatmár megyében négy, részben románlakta községet említ. Ezek közül három (Csegöld, Csengerújfalu és Ura) magyar—román, Pátyod szlovák—román helység. (Ez utóbbi SZIRMAYnál 1810-ben még tiszta szlovák községként szerepelt. Ügy látszik, e rövid negyedszázad alatt települtek be ide a románok, ám hamar be is olvadhattak, mivel az 1863-as helységnévtár már nem említi őket.) Uráról FÉNYES is megjegyzi, hogy „nem régen újra megnépesített magyar 's oláh helység," 30 ami egyúttal azt is jelzi, hogy SZIRMAY munkájának megjelenése óta a lakosság arányában változás állt be, az magyar—románná változott. Ugyanakkor Porcsalmán már nem tüntet fel román lakosságot (bár 24 VERES Miklós 1962. 172. 25 VÁLYI András 1796—99. 26 SZIRMAY Antal 1809—10. 27 SZIRMAY Antal 1809—10. 11/128. 28 MAGDA Pál 1819. 70. és 451. 29 FÉNYES Elek 1836—40. IV/214. 30 FÉNYES Elek 1836—40. IV/301. 284
