Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Balassa Iván: A tokaj-hegyaljai német telepek építkezésének néhány sajátossága

10. Csűrök a telkek végében. Hercegkút. Rákóczi Múzeum F. 2521. Balassa I. felv. nyílott. Ennek egyik sarkában helyezkedett el a fából épült budi. Korábban, a múlt században ez még ritkaság számba ment és dolgukat egyszerűen csak a trágyadombon végezték. A lakóház másik, de ritkábban előforduló változata, ha közös udvarok bejáratukkal összefordulnak. Ez abban az esetben volt lehetséges, ha valamilyen ok miatt nagyobb telket mértek annak idején. A Matisz család esetében történt az, hogy mind a két fiú asszonyt hozott a házhoz. A fiatalabb kiment Amerikába és pénzzel jött haza. Mivel az udvar a mellettük levő köz miatt szélesebb volt, ezért oda egy házat épített, de két udvar nem telt ki, ezért befele fordították a bejáratot és közösen használták az udvart, már csak azért is, mert azon egy nagyon jó vizet adó kút is volt. De az is előfordult, hogy hárman is laktak egy udvaron. Hoffmann János (74 éves) mondotta 1957-ben: „Nálunk a ház hátulján is van egy, azt lehet mondani fél udvar. Kerneréknél a ház hátulján is van, úgyhogy rendesen be lehet járni szekérrel. A mi udvarunkat nem is lehet elválasztani, mert hárman lakunk benne, ketten egyvégtében, a másik meg szemben .. . Most az újabb időben különösen nagy láz van, mindenki szeretné a portáját szétosztani. Ahol ketten vannak, ott sikerül is, de ha már többen laknak egy udvarban, ott már ez nem megy." Az udvaron van egy favágító hely, melyen nemcsak a tűzrevalót vágják, hanem faragást is itt végeznek, ha ezt az idő megengedi. Az udvart keresztben teljes egészében lezárta a csűr, mely faoszlopokra épült és az oldalt paticsból, esetleg csak fonásból készítették, a tetejét pedig, akárcsak a házaknak zsúp277