Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Bődi Erzsébet: Etnikus jegyek az istvánmajori lengyelek táplálkozási kultúrájában

BÖDI ERZSÉBET Etnikus jegyek az istvánmajori lengyelek táplálkozási kultúrájában A szakirodalmunk egyik alapfogalma az etnikus jegy, amelyet másképp, gyakrabban használt szakkifejezéssel etnikus specifikumnak nevezünk. Az etnikus specifikum jelentését a magyar néprajztudomány legutóbb a következőképpen fogalmazta meg: ,,Az etnikus specifikum a kultúra olyan eleme, vagy komplexusa, amely hosszabb időszakban sajátos, abban az értelemben, hogy csak az adott etnikum kultúrájában található meg, ott általános, más csoportoknál viszont hiányzik, vagy csak másodrendű."

1 Ehhez a leíró jellegű magyarázathoz hozzátartozik az is, hogy az etnikus specifikumhoz nemcsak a tárgyakat, dolgokat lehet besorolni, hanem az életmód minden megnyilvánulását, rítusokat, normákat, értékítéletet, tudásszintet, művészi alkotást stb.

2 Az etnikus specifikumok megállapítására törekvő jelenkori kutatások a legszembetűnőbb eredményeket a nemzetiségi kultúrák vizsgálatánál érik el. Egyre gyakrabban ugyanis azt tapasztaljuk, hogy az állandó és fokozatosan nagyobb ütemű integrációs folyamat, a kultúra különböző elemeinek összekapcsolódása, egységesülése következtében egyre kevesebb mai jelenséget lehet etnikai specifikumnak minősíteni. Más a helyzet, ha az adott etnikum kultúrájának fejlődéstörténetében keressük a különféle és különböző általános jellemző tulajdonságokat, melyek sajátos színt és egyben különleges értéket adnak a kérdéses kultúrának. Kétségtelen, hogy e tulajdonságok feltárása, megítélése nem kevés mértékben okoz nehézséget. A nagy néprajzi összefoglalások, tájmonográfiák alapján az a benyomás alakult ki az egyszerű olvasóban, hogy nincsen az adott kultúrának, vagy alig van olyan fontosabb alapvető vonása, amely ha nem is azonos súllyal, valahol, valamely más kultúrában elő ne fordulna. Nem lehet tehát egyetlen olyan kultúrelemet kiragadni, mely egymagában jellemezné az adott etnikum kultúráját és elhatárolná más, akár szomszédos nép kultúrájától is. Viszont egy bizonyos számú kultúrelem együtt és oly módon, olyan tartalommal, mint ahogyan a kérdéses esetben funkcionál, már meghatározhatja az etnikus vonásokat. Minél több kultúrelemet vizsgálunk meg ily módon, annál teljesebben rajzolhatjuk meg az adott kultúra sajátos arculatát. Nemzetiségekről lévén szó, a kutató feladatát megkönnyíti az etnikai különállás másik jellemzőjének, az anyani/eZimek a figyelembevétele. Használata, ismerete, a tárgyak és jelenségek terminológiája rávezet az etnikai specifikumok kimutatására, az asszimilálódás fokára, és segítséget nyújt a kultúrák történeti rétegződésének feltárásához. A nyelv alappillére a nemzetiségi tudatnak, az együvétartozás érzésének, 1 Magyar Néprajzi Lexikon I. 1977. 742.; A kérdés bonyolultságát jelzik a nyomtatásban megjelent tanulmányok iaz Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 7. 2 BARABÁS Jenő 1963. 87—95. 259