Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Kantor, Ryszard: Lengyel telepesek néprajzi kutatása és az ún. polónia-kutatás
G. BABINSKI gondolatát, 24 amely szerint a polónia-társadalmak kultúrája legalább három rétegből áll: a) az eredeti hazai (falusi, táji, etnikai, nemzeti) kultúra elemeiből, amelyeket többé-kevésbé azonos formában őriztek meg, b) az idegen ország (gyakran belsőleg is differenciát) kultúrájának elemeiből, c) mindazokból a sajátosnak mondható kultúrelemekből, melyek az idegen környezetben alkalmazkodás eredményeként jöttek létre. Meggyőződésem, hogy a polónia-közösségek néprajzi kutatásánál a legfontosabb feladat a közösség kultúrájának megismerése és nem a kulturális örökségük vizsgálata. Természetes dolog számomra is, hogy (a valós és a már mitikussá vált) kulturális örökség két esetben számottevő lehet: a) ha egyazon, vagy szomszédos területekről kivándorlók csoportját vizsgáljuk, és a közösség továbbra is a hazai, eredetileg megszokott gazdálkodást folytatja tovább (ilyenek pl. a Brazíliában élő lengyel nemzetiségek), b) ha olyan polóniákat vizsgálunk, amelyeknek tagjai ugyan már nem a mezőgazdaságban dolgoznak, de egy tájegységről származnak és az otthon maradottakkal gyakori kapcsolatot tartanak fenn. 25 Ez utóbbi esetben a néprajzi kutató nagyon érdekes jelenséggel találkozik: az új környezetben bizonyos hozott elemekhez az emberek görcsösen ragaszkodnak, eredeti tájegységük jellegzetességeit petrifikálják az új lakhelyen. Erre példaként szolgál Podhale népi kultúrája. Podhale népi kultúrájában hamarább bekövetkeztek a változások (sőt részben el is tűntek a kultúrelemek), mint a Chicagóban élő podhalai kivándorlók műveltségében, ahol szinte „skanzeni" állapotban rögződött meg a honi kultúra. 2(i Bármilyen etnikai csoportnak a néprajzi kutatásakor a kultúrának csak bizonyos területeit vizsgáljuk meg. Ez abból a meggyőződésből adódik, hogy az emberi társadalom kultúrája strukturálódik, és egy olyan összetett egész, amelyben a szegmentek egymáshoz kapcsolódnak, a kultúra-komplexek megismerése a valósághoz igazodik, pl. a gazdálkodáshoz kapcsolódnak az agrárszokások, a családi munkabeosztás, az épületek, mint a család munkahelye stb. Ilyen módon eV lehet kerülni a kultúrának anyagi, szellemi és társadalmi kultúrára történő hagyományos hármas tagolódását. Ez a felosztás átfogta ugyan az egész kultúrát, de azt atomisztikusan vizsgálta és mutatta be. Csak komplex vizsgálat alapján kapunk feleletet arra a kérdésre, hogy egy bizonyos történeti momentumban valamilyen marginálisnak tűnő elem módosulása maga után vonja a változások egész sorát, vagy ugrásszerű változást idéz elő a kultúra egészében. A polónia-közösségek néprajzi vizsgálatánál a kultúrkomplexek kiválasztását mindig az adott közösség jellegzetessége határozza meg. Ezt a jellegzetességet, specifikumot kell elsőként megismerni. Természetes, hogy ezután a széles körben értelmezett gazdasági élet, a családi és szomszédi kapcsolatok, a vallási élet és a szokásvilág megismerése, elemzése következik. 24 BABINSKI, G. 1981. 9—10. 25 Vö.: GROMADA, T. V. 1976. 353—363. 26 WIKTOR, J. következőket írta le: „A felhőkarcolók árnyékában ott áll a lengyel ház, teteje szalmával van fedve, a házban a jelesnapi és családi ünnepeket rendezik meg, úgy ünnepelnek és énekelgetnek ott, mint ahogyan a már feledésbe merült óhazában elképzelik az otthoni életet. A gyerekek különösen tisztelik ezl a hagyományt és őrzik is, mint egy múzeumban". 255
