Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Kantor, Ryszard: Lengyel telepesek néprajzi kutatása és az ún. polónia-kutatás
Alapvető követelmény, hogy az etnikai közösség kulturális változásait egy széles társadalmi valóság átalakulásának tükrében kell vizsgálni. 27 A társadalmi változások, főleg a lokális jellegűek maguk után vonják a polónia-közösségek kulturális változását és a sajátosságok átalakulását is. 28 Különös tekintettel kell figyelemmel kísérni a társadalmi életre ható: a) nemzetiségi intézmények (főleg a kulturális jellegűek, pl. iskolák, plébániák) hatását; b) a lokális társadalom és a társadalmi kötelék alakulását; c) a nemzetiség tagjainak iskolai végzettségét; d) a foglalkozási struktúra alakulását, mely rendkívül fontos a további kutatási feladatok megfogalmazásához, ezért a néprajzi kutatónak ezt is vizsgálnia kell. A fentiekben vázolt feladatok és észrevételek ugyan a polónia-kutatások néprajzi vizsgálatát jelentik, de a részletekbe menő kutatásokat az is meghatározza, hogy a kor néprajztudománya milyen szempontokat tart fontosnak, és a polónia-kutatás milyen elméleti és empirikus kutatások hátteréből indítja el az elemző vizsgálatot. A külföldön élő lengyel paraszti társadalmak vizsgálatánál jelenleg a néprajztudomány — szerintem — a monografikus kutatásokra helyezi a hangsúlyt. A szociológusok jóvoltából a kis- és nagyvárosi közösségekről, kulturális átalakulásairól reális képet kapunk. A néprajzi vizsgálatoknak azonban elemezniük kell az asszimilálódás folyamatát, olyan kultúrértékeket kell megfigyelniük, amelyek alapján meg lehet fogalmazni azt, hogy a kultúrának bizonyos területei kevésbé alakulnak át, a kultúrelemek reliktumként vagy élő kultúrelemként őrzik a kulturális honi örökséget — mely egyúttal — az etnikai kultúrát is jelenti. Ilyen úton lehet csak a paraszti polónia-társadalmat tudományosan megismerni. A külfödön élő lengyel parasztok kultúrakutatásában a néprajztudomány eredményesen tudja alkalmazni az utolsó tíz évben tökéletesített vizsgálati eljárásait. A tudományos megfigyelés és a néprajzi kikérdezés (több esetben is az űrlapos adatgyűjtés), a terepmunka alatt kialakított közvetlen emberi kapcsolat, az írásos források lehetővé teszik — példa rá a magyarországi gyűjtés —, hogy rengeteg tényanyagot gyűjtsünk össze. Ez alapján eredményesen el lehet végezni az asszimilálódás és az integráció folyamatának elemzését. Befejezés: A magyarországi Istvánmajorban élő lengyel nemzetiségek kultúrája számos sajátos elemet tartalmaz. Az egyik jellemzője, hogy nincs nemzetiségi szervezetük. Ezért is érdekes számunkra a lassú asszimilálódás, a kulturális eltérés, az anyanyelv megőrzése, bár ez utóbbi idegen hatás alatt eléggé megváltozott napjainkban. Meggyőződésem, hogy az a néprajzi kutató, aki több éven át behatóan tanulmányoz egy polónia-társadalmat, nemcsak értékes forrásanyagot gyűjt össze, hanem megismeri az emberiség kultúráját is, annak egyetemességét, állandóságát és változó képességét. A forrásanyagot nemcsak egy tematika területén lehet általánosítani, tág körű reflexiókat is szül, amelyekkel kapcsolatban a fentiekben csak röviden tudtam leírni gondolataimat, de amelyekről kimerítően az Istvánmajorról szóló monográfia harmadik kötetében olvashatunk. Fordította: Bődi Erzsébet 27 BABINSKI, G. 1981. 21. 28 BABINSKI, G. 1981. 21. 256
